Érvényes és nagyon izgalmas üzenete a műnek az a kérdés korunkban, amikor úgymond demokrácia van, hogy mikor megy át az ember a hazugság birodalmába. Mikor ébred rá arra, ahhoz, hogy betörjön abba a világba, amelyben létjogosultságot kell szereznie, fel kell adnia az őszinteséget. Itt jön be a jóság kérdése, amely már-már keresztényi erővel sugárzik a műből, bár Móricz Zsigmond ezt nem hangsúlyozza, vagyis nem kimondott keresztényi attitűd van benne. Felnőttként megértjük-e azt, hogy ártatlanságunkat mikor és hogyan veszítettük el? Ez a darab az ártatlanság elvesztésének kálváriája. Egy gyerek pedig talán abból a szempontból nézheti, hogyan küzdjön az igazáért, miből merítsen erőt, milyen felnőtt gesztusokból, milyen emberi megnyilvánulásokból veheti észre, olvashatja ki, hogy mire figyeljen. Mert a tájékozódási pontok- sajnos-ebben a világban bonyolultabbak lettek. Egy mai gyerek előtt annyi iránytű van-az érvényesülésben, mit tanuljon, mi legyen, hogy legyen, és a világ is annyit kínál, hogy bármelyik szülő vagy tanár is elbizonytalanodhat, hogyan ismerje fel egy gyerekben, mi felé mozdítsa. Az viszont felismerhető, és ez a legfontosabb, hogy az eredendő jóságát, azt a fényt, amit születésünkkor még hordozunk, amit sugározni akarunk, ami értelmet ad annak, hogy miért vagyunk a földön, ezt meglássuk benne. Ez az aktuális üzenet. Ebből áll össze az, amit az édesanya tud mondani Nyilas Misinek, hogy legyen jó mindhalálig, hiszen a sok kálváriában a kiutat ez az egyetlen mondat vagy üzenet jelenti, ez az, ami a gyermeket végül összerántja és egy végső döntésre ösztökéli.
/Árkosi Árpád/
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások