Lénárd Sándor 1910. március 9-én született Budapesten. Az érettségi után 1928-ban beiratkozott a Bécsi Egyetemre. Erről írta, hogy "Sokáig ingadoztam a filozófia, a filológia és a természettudományok között. A beiratkozás bonyolult adminisztrációs eljárás volt. Volt egy ismerősöm az orvosi kar dékáni hivatalában, aki az ilyesmit gyorsan el tudta intézni. Így választottam az orvostudományt, azzal a szándékkal, hogy a többi tárgyat majd a könyvtárakban fogom tanulmányozni." Egyre inkább az irodalom vonzásába került. Medikus társaival együtt versgyűjteményt adtak ki, amelyben epigrammákat, valamint néhány Ady és Kisfaludy fordítást közölt. Később lefordította Heltai Néma leventéjét és Zilahy Valamit visz a víz című regényét is. Heltai rendkívül intelligensnek és nagy részben formailag is kitűnőnek értékelte a fordítást. Az Anschluss közeledtével, zsidó származása miatt egyre több kiközösítéssel kellett megküzdenie és előre látta, ami még megtörténhet. 1938 késő nyarán Rómába utazott, s emigrált. Ebben a zaklatott időben verseket írt, franciául tanult és rajongott Babitsért. Az olasz nyelvet is tanulnia kellett. A háború kitörése után a Vatikáni és a Nemzeti könyvtárban töltötte legtöbb idejét, miközben spanyolul, hollandul, norvégül tanult. 1942-ben egy egyetemi szemináriumon ismerkedett meg Andrietta Arborio di Gattinara-val későbbi feleségével. Hamar összeköltöztek, a Via Babuino 48-as számú házának legfelső emeletén egy csupa üveg műteremben. A háborút követő években egyre többet foglalkozott az újabb helyváltoztatás gondolatával. Karinthy Ferenc és dr. Szánthó György is hazahívta, de Lénárd nem volt jó véleménnyel a kommunistákról, így nem akart haza jönni. Barátja és római zongorapartnere, Nádas István Venezuelából küldte leveleit: "Szánd rá magadat öregem, és gyere ide ki Dél-Amerikába, itt van jövő". Lénárdék 1952. február 15-én érkeztek meg Rio de Janeiroba. Felcseri állást vállal Parana államban, egy ólombányában. Baleseti sebész, szülész, gyerekorvos volt egyszerre. A francia-brazil tulajdonú bánya francia alkalmazottainak gyerekeit is oktatta. Angolt, latint, matematikát és történelmet tanított. Ekkor kezd bele Milne Micimackójának latin fordításába; ami az angol nyelv tanításánál már bevált, jól jöhet a latintanításnál is. Egy év múlva felmondanak neki. Így kerül családjával a szintén dél-brazíliai, de sokkal egészségesebb éghajlatú és német lakta tartomány, Santa Catarina egy kis településére, Dona Emmába. Egy völgybe a világ végén. Itt írja meg könyveit a világról visszatekintve, páratlan humanizmussal. Lénárd felbecsülhetetlen műveltségében a zenei tudás épp úgy alapvető volt, mint a nyelvek sokaságának ismerete. Életének nehéz pillanataiban mindig Johann Sebastian Bachot hívta segítségül, és örömeiben is megosztozott vele. Előadásunkban Hirtling István és Elek Szivia segítenek abban, hogy Lénárd és Bach ismét egymás társaságában lehessen.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások