A jól ismert Caragiale figurák, Leónidasz nagyságos úr és Effi asszonyság, már-már felismerhetetlenek, az öregedéssel járó szenilitás hangsúlyozásával sokkal inkább Ionesco alakjaira (pl. Székek) emlékeztetnek. Mindezek ellenére, ez annyira nem egy váratlan rendezői elképzelés, ám a minden részletre kiterjedő partitúra és a két színész, Mirela Cioabă és Dan Cornescu, szereplőmegformálása az elmúlt évek színházi életének egyik nagy revelációja.
A klasszikus darab abszolút újítása egy nyugtalanító elem beemelése, a népet - amely itt nemcsak "hallható", hanem látható - fiatal, death-metalra és kamaszos-gótikus vámpírnak öltözött fiatalok alkotják. Az őrjöngésig fokozódó táncuk és a közönség füleit is próbára tevő rockzene sikeresen megteremti azt a félelemteli szorongásos hangulatot, amely szereplőinkben is kialakul. A harsány komédia ellenére a Walpurgis-éj, felemészti hőseinket.
A(z) Katona József Színház előadása
Hozzászólások