Tegye fel a kezét, akinek még soha nem volt “beakadva” egy dallam, akit soha nem gyötörtek gondolatok, aki ne forgolódott volna éjszakákon át álmatlanul, mert szorongott, vagy megbánt valamit, vagy épp olyan dühös volt, hogy fogát csikorgatta, vagy fehéredésig szorította ökölbe a kezét. Ki az, akinek ne lennének apró babonái, vagy összetettebb mozdulatsorai, melyekhez ragaszkodik, vagy bizonyos esetekben önkéntelenül megtörténnek?

A történetünkben szereplők számára a fenti kóbor tünetek egyike-másika gyötrő Kényszerré hatalmasodott, és rátelepedett a hétköznapokra. Orvosi váróteremben futnak össze segítségre várva. De az orvos nem jön.

„Felhívjuk a figyelmet, hogy az előadásban vaskos kifejezések hangzanak el, melyek erre érzékeny nézőinket megzavarhatják.
Az előadás megtekintése garantáltan nem okoz OCD-t. (obszesszív kompulzív zavar)„

A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása