Színház

Mammame

előadás, 2003.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A '70-es években egy Jean-Claude Gallotta nevű koreográfus azt kezdte hangoztatni, hogy a tánc mindenkié, hogy a táncot meg kellene szabadítani a koreográfiától, és hogy a leghétköznapibb mozdulatban is tánc van. Minden megnyilvánulásában azt sugallta, hogy a tánc nem feltétlenül az, aminek addig képzelték, a hivatalos körök mély rosszallását kiváltva ezzel. Azóta Gallotta neve fogalommá vált a kortárs tánc világában, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy könnyen felismerhető és markáns mozgásvilágának a jegyeit "gallotterie"-nak nevezték el a franciák. Gallotta egy olyan jellegzetes mozgásvilágot hozott létre, mely a szigorú formalizmus és a játékos szabadosság között ingadozik. A részletek iránti figyelem, a hétköznapi mozdulatok iránti vonzódás, a fantáziadús fegyelmezetlenség jellemzi aprólékosan kidolgozott koreográfiáit. A mozdulatok nála mindig meglepetést okoznak. Szédületes mozgásfolyam, melyet váratlanul banálisan hétköznapi, olykor már-már gyerekes gesztusok, lépések, földre esések, gurulások és kétségbeesett ölelkezések szakítanak meg.

A Mammame egy régi, legendás Gallotta-koreográfia feldolgozása, amely az Avignoni Fesztiválon került bemutatásra 1986-ban. Gallotta az utóbbi időben szívesen újítja fel a társulat régi darabjait, hogy új elemekkel kiegészítve éleszthesse újra és vihesse színre azokat. Egy táncelőadásnál az újrajátszás során derül igazán ki, mennyire állta ki az idő próbáját, melyek a gyenge és erős pontjai. Ezzel egy időben - az új táncosok, új művészeti irányzatok és új nézőgenerációk megjelenésével - számtalan új interpretációs lehetőség is felmerül.

A(z) Trafó előadása

Stáblista:

Hozzászólások