Kortárs kabaré.
Klaus Mann regénye nyomán, Mikó Csaba és Kukk Zsófia átdolgozása alapján Urbán András és a társulat.
Az interjúitokban ugattok a rendszer és a hatalom ellen. Az előadásaitok pedig ugyanazt a világot képviselik, ugyanannak a világnak a részei, amitől egyébként annyira szabadulnátok. A ti művészetetek ágyazott meg a politikának. A semmitmondó, megalázkodó művészet, ami nem akart és nem mert valamiről szólni. Csak hangulatokról, nüanszokról és bugyuta, túllihegett szakmaiságról. A legmesszebbmenő kritika egy aranyos allúzió volt, amin összekacsintottatok a nézővel. És mindenki elégedett lett, hogy tett valamit. Hogy is változhatna meg a valóság, ha a színházaitok nem változnak, ha nem meritek újjá, szabaddá tenni a kultúrát, és tovább fürödtök a kiszolgáló művészet langymelegében.
De hát ki akar itt változást?
Elég, ha a pozíciónk kényelmes marad, és nem kényszerít senki a bajokra gondolni.
Nincs baj. Everything is all right, baby!
Hol vagyok ebben én? Ugyanott. Nekem is fáj, ha visszanyal a fagyi.
Eladtam a lelkem, mocskos vagyok, lelketlen és megalkuvó. Művész. Tiszta, mint a hó.
Ne bántsatok.
Explicit színházi tartalom – az előadás megtekintését 18 éven felülieknek ajánlják.
Zenekar: Gátos Iván (zongora), Nagy Zsolt (dob), Studniczky László ‘Zsatyi’ (basszusgitár)
A(z) Átrium és Kultúrbrigád előadása
Hozzászólások