Színház

Merlin, avagy Isten, Haza, Család

előadás, magyar, 2012.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Tankred Dorst egészen új szemszögből, rendkívül eredeti módon dolgozza fel az Artus-mondakört és a Kerekasztal lovagjainak történetét. Szórakoztató, mulatságos, de mégis elgondolkodtató "történelmi show"-t írt Európa múltjáról, jelenéről és a szerinte nem sok jóval kecsegtető jövőjéről. A szerző rátalált az igazán nagy művek útjára: mer mesélni, bölcsen és kicsit szomorúan, meri szabadjára engedni az érzelmeket, de azért soha nem feledkezik meg az iróniáról, és mer tanítani történelemszemléletre, erkölcsre, gondolkodásra.

A(z) Örkény István Színház előadása

Bemutató időpontja:

2012. október 19., Örkény István Színház

Stáblista:

Hozzászólások

4/10
lászló57 2013 jan. 01. - 09:09:27 4/10
Sok bajom volt ezzel az elõadással. Ismertem az alapjául szolgáló drámát, sõt, egyik nagy kedvencem, de úgy vélem, az elõadás készítõi túl sokat markoltak és keveset fogtak belõle. Ami pozitívum: a nagy eszmék elsorvadása és a nemzedékek konfliktusa valóban a dráma két leginkább feldolgozható és megmutatható vonulata, ezek érthetõen - bár itt-ott kicsit didaktikusan - megfogalmazódtak. A színészek többsége igazán kitett magáért, sokat és jól dolgozott, és különösen szépen énekelt. A vokális részek helyenként tényleg pazarul szóltak (Under pressure pld. - óriási volt!). Ami zavart: a játék néha a szó hagyományos értelmében amatõr volt, egymástól elütõ színészi stílusok keveredtek, egyesek láthatóan nem tudtak mit kezdeni magukkal egy-egy jelenetben. Nem volt igazi drámai kapcsolat a karakterek között, Artus és Guinevra szerelme, házasságuk válsága, Guinevra és Lancelot szerelme minden érzelmet nélkülözõ karikatúra volt csupán, pedig ebben is meg lehetett volna találni a drámát. Még egy történelmi szatírában is lehetnek hús-vér emberi alakok, érzelmek. A mûvérbõl kevesebb több lett volna, egy kicsit elterelte a figyelmet a valódi mondandóról. Azért az elõadás nézhetõ, de én pici csalódással jöttem ki a végén. (Lehet, hogy ez a darab nem is színpadra való? Ez is megfordult a fejemben. Azért ez nem ment föl színészt és rendezõt minden alól.) Gyabronka József, KIss Diána Magdolna és Friedenthal Zoltán játéka tetszett.
daka25 2012 dec. 10. - 15:00:55
Úgy számítottam, nem ez lesz a legjobb darab, amit az Örkényben látok, ugyanis kollegáim akik látták, senki nem dicsérte. Én a rendezõ kedvéért csak azért is megnéztem, s nem bántam meg.
Annak ellenére, hogy nagyon hosszú és sok helyen nem érthetõ a darab, a "zenei" elemek, a közös éneklés és a díszlet nagyon megfogott. A legnagyobb bajom az volt, hogy mindig vártam, hogy most lesz a csúcspont, most lesz a csúcspont, de valahogy nem jött el. Egyhangú volt, nem volt benne dráma, vagy hahota, max az elõttem csörgõcukrozó emberen tudtam drámázni. Páran haza is mentek, de szerintem, aki az elsõ felvonást megnézi, a másodikat jobban fogja élvezni.
4/10
elszabó 2012 nov. 07. - 00:19:17 4/10
A Grállovagok Kerekasztala történetét és az abszurd stílus elemeit felhasználva világunk és az erkölcs pusztulását, a nagy elvek ellaposodását és meghazutolását karikírozza a Dorst darab mai magyar helyzetre (is) utaló átírata. Sok árulás, sok mûvér egy multifunkci lakókocsi körül. Az elõadást a HOPPart Társulat és az Örkény színészei közösen jegyzik. A színészi munka valóban kiváló (a zenés betétek különösen jók!), ám maga a darab inkább sok hûhó semmiért. Kaotikus történeti szál, kaotikus jellemek - még ha ez is a jellemzõ világunkra, a darab élvezhetõségét nem segíti. Jó szándék, sovány eredmény...
8/10
FElepHánt 2012 okt. 20. - 09:45:08 8/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

MERLIN Polgár Csaba Örkény István Színház
A nyári munkabemutató óta dús gyönyörûséggel érett be a merészen friss hangot hozó elõadás. A Herrmann csatája és a Korijolánusz után, a nagyreményû ifjú színész-rendezõ mitologikus abszurdhoz nyúlt és a nagyszínházi követelményeknek tökéletesen megfelelve is megõrizte elõzõ munkáinak üdítõ alternatív ízeit.
A játékteret egy lakókocsi határozza meg, de ez nem a nemzetközi fesztiválokra kacsingató konténer-kamion trend, egyszerûen izgalmas helyszíne Tankred Dorst Puszta országából eredeztetett darabnak. Régen volt, de még mindig jól emlékszünk a lilásszürke JAK-füzetek sorozatában megjelent, akkoriban meghatározó élményt jelentõ opuszra. A cím változtatása kifejezi a színpadi mû önállóságát, ám mi hadd nevezzük szimplán Merlin-nek.
A címszerep megtalálja a méltó protagonistát, Szandtner Anna különös lénye a hajlékony rugalmasság férfierejét egyesíti a sugárzó nõiesség acélos bájával. Az érdes orgánum már magában feltétlen vonzerõt jelent, a színészi játék lendülete, a zsigeri hitelesség aurája hatványozza a szerepformálás szuggesztivitását.
A HOPPart Társulat energikus lendületet, újszerû hozzáállást hoz a kõszínházi milljõbe, tagjai képezik az együttes maghatározó magját, melynek vonzereje új pályákra állítja a társulati tagokat. Nincs pepecselõ pszichologizálás, poén és ötletelés, keményen egyenes a stílus, racionális a deklamáció, határozott rajzúak a szituációk. Gyabronka József és Bíró Krisztina alakítása pontosan illeszkedik, az alaptagok sorából Takács Nóra Diána, Roszik Hella, Herczeg Tamás teljesítménye megszokottan színvonalas, Terhes Sándor, Baksa Imre, Máthé Zsolt már elõzõ közremûködéseik tapasztalatait kamatoztatják. Végre
komoly szerepben láthatjuk Kiss Diána Magdolná-t, aki a szirének énekét idézõ csodálatos hang mellett, a szerelmes királynõt is meggyõzõ eredetiséggel formálja meg. A másik hölgyi varázslat Szilágyi Kata csábos bûbájossága, amelynek hevessége szétfeszíti a szerelmi háromszöget. A hódító lovag ellentmondásos alakjában Friedenthál Zoltán mindig idézõjeles, duplafenekû játékmódját csodálhatjuk, egyszerre hõs és esetlen gyermek, gyõztes a csatában, fejét végül mégis a málnatortába veri... Bánki Gergely és Barabás
Richárd kölyök-kettõse mellett, az utóbbi aktor gyengéd Schubert-áriája különösen emlékezetes. A többszólamú kórusok, zenei betétek, a HOPPart-i hagyományokhoz méltóan, ebben a produkcióban is kiemelkedõ jelentõséggel bírnak.
A második rész a királyságra, királynõre éhes Máthé Zsolt ármánykodásával, a leleplezés kicsit még mindig hosszú képe ellenére fokozni képes a nézõi mámort. Vajda Milán ördögi atyja, Szandtner Anna minden megmozdulása életveszélyesen erõs, a szürreálba oltott szerepjátékok, az áttételes gesztusok egységes stílussá épülnek. Széttárt falakkal forog a lakókocsi, sorra véreznek el a hõsök és hõsnõk, Matkó Tamás kórusai poétikus szárnyalással éltetik a színpadi atmoszférát. Csodálatosan énekel az együttes, a ritmizáló akkordszólamok fölött Kiss Dia, néha elektronikus falzettbe is váltó, mennyei szopránja lebeg.
Polgár Csaba következetes, átgondolt rendezése, az együttes példás összehangoltsága, az epikus tempó rejtett feszültsége ismét bizonyítja a most nagyszínpadon debütáló alkotó kivételes rátermettségét. A Nagyközönség reakciói kiszámíthatatlanok, de a Fiatalság rendkívül élvezi, a vájtszemûek ujjonganak, a szakmai elismerés százszázalékos.
8/10
FElepHánt 2012 júl. 23. - 10:29:26 8/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

MERLIN Polgár Csaba Örkény István Színház
Munkabemutató: ehhez képest egy szépen felépített, konzekvensen végigvezetett elõadást láttunk. A Herrmann csatája és a Korijolánusz után, a nagyreményû ifjú színész-rendezõ mitologikus abszurdhoz nyúlt és a nagyszínházi követelményeknek tökéletesen megfelelve is megõrizte elõzõ munkáinak üdítõ alternatív ízeit.
A játékteret egy lakókocsi határozza meg, de ez nem a nemzetközi fesztiválokra kacsingató konténer-kamion trend, egyszerûen izgalmas helyszíne a Tankred Dorst Puszta ország-ából eredeztetett darabnak. Régen volt, de még mindig jól emlékszünk a lilásszürke JAK-füzetek sorozatában megjelent, akkoriban meghatározó élményt jelentõ opuszra. A cím változtatása kifejezi a színpadi mû önállóságát, ám mi hadd nevezzük szimplán Merlin-nek.
A címszerep megtalálja a méltó protagonistát, Szandtner Anna különös lénye a hajlékony rugalmasság férfierejét egyesíti a sugárzó nõiesség acélos bájával. Az érdes orgánum már magában feltétlen vonzerõt jelent, a színészi játék lendülete, a zsigeri hitelesség aurája hatványozza a szerepformálás szuggesztivitását.
A HOPPart Társulat energikus lendületet, újszerû hozzáállást hoz a kõszínházi milljõbe, tagjai képezik az együttes maghatározó magját, melynek vonzereje új pályákra állítja a társulati tagokat. Nincs pepecselõ pszichologizálás, poén és ötletelés, keményen egyenes a stílus, racionális a deklamáció, határozott rajzúak a szituációk. Gyabronka József és Bíró Krisztina alakítása pontosan illeszkedik, az alaptagok sorából Takács Nóra Diána, Roszik Hella, Herczeg Tamás teljesítménye megszokottan színvonalas, Terhes Sándor, Baksa Imre, Máthé Zsolt már elõzõ közremûködéseik tapasztalatait kamatoztatják. Végre
komoly szerepben láthatjuk Kiss Diána Magdolná-t, aki a szirének énekét idézõ csodálatos hang mellett, a szerelmes királynõt is meggyõzõ eredetiséggel formálja meg. A másik hölgyi varázslat Szilágyi Kata csábos bûbájossága, amelynek hevessége szétfeszíti a szerelmi háromszöget. A hódító lovag ellentmondásos alakjában Friedenthál Zoltán mindig idézõjeles, duplafenekû játékmódját csodálhatjuk, egyszerre hõs és esetlen gyermek, gyõztes a csatában, fejét végül mégis a málnatortába veri... Bánki Gergely és Barabás
Richárd kölyök-kettõse mellett, az utóbbi aktor gyengéd Schubert-áriája különösen emlékezetes. A többszólamú kórusok, zenei betétek, a HOPPart-i hagyományokhoz méltóan,ebben a produkcióban is kiemelkedõ jelentõséggel bírnak.
Polgár Csaba következetes, átgondolt rendezése, az együttes példás összehangoltsága, az epikus tempó rejtett feszültsége ismét bizonyítja a most nagyszínpadon debütáló alkotó kivételes rátermettségét. Az õszi bemutatóig nyilván változni, érni fog a darab, különösen a második felvonás néhány része érdemel munkás figyelmet, de egyértelmûen leszögezhetjük, éltetõ friss szelek fújdogálnak az Örkény István Színház deszkáin.
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás