A grúz szoprán ének szakon végzett a V. Sarajishvili Tbiliszi Állami Konzervatóriumban. Ezt követően nyert felvételt a moszkvai Galina Vishnevskaya Opera Centre-ba.
Főbb szerepei: Első Hölgy a Varázsfuvolában, Gilda a Rigolettóban, Rosina a Sevillai borbélyban, Carolina Cimarosa Titkos házasságában, Barborina Figaro házasságában valamint Csajkovszkij Jolantájának Brigittája. Széles, operákat, kamara- és egyházi zenéket felölelő repertoárja főként a tizennyolcadik, tizenkilencedik és huszadik századi szerzők műveiből épül fel.
A cselekmény
Első felvonás:
1896 - Rég várt levéllel érkezik a postás a Marić családi birtokra. A levél lányuktól, Milevától jött, aki a zürichi Műegyetemen tanul. Mileva Marie Curie nyomdokaiba szeretne lépni, tudós akar lenni. Épp a sikeres vizsgáját ünnepli évfolyamtársaival és udvarlójával, Alberttel. Tanárának, a szigorú Webber professzornak azonban kétségei vannak, szerinte nőként aligha érvényesülhet a fizika területén. 1899 - Bern. Nyári este. Mileva és Albert a házuk előtt ücsörgnek, és a szerelem mibenlétéről vitatkoznak. Ugyanúgy - ahogy a továbbiak folyamán végig - a színpadon megjelenik az öregkori Mileva és oldalról, árnyként figyeli a szerelmespárt.
1899 - A Műegyetem laboratóriumában, Albert és kollégái éjt nappallá téve dolgoznak egy kísérleten, minden eredmény nélkül. Mileva reggel csatlakozik hozzájuk és bekapcsolódik az élénk eszmecserébe. Albert - Shakespeare Velencei kalmárjából idézve - párhuzamot von a zene és a világmindenség között. A megfáradt fizikuscsapat pihenésképp Mozartot hallgat. A fiatal Mileva a zürichi lakásban barátnőivel készülődik az újévi mulatságra. Helena azt javasolja, hogy a jelenlévők mindegyike írja fel egy papír fecnire, hogy mit kíván a következő évszázadtól, rakják egy dobozba és majd tíz év múltán olvassák el. Milevának csupán egyetlen kívánsága van: az, hogy Albert sikeres tudós legyen.
Második felvonás
1901 - A terhes Mileva Újvidékre készül, hogy a nyarat a családjával töltse, közben a frissen végzett Albert Zürichben marad munkát keresni. A lány megígéri, hogy tanulni fog a nyár folyamán, Albertet pedig arra kéri hogy levélben jelezze apjának hogy feleségül szeretné venni, mihelyt munkát talál. Mileva szinte egyszerre érkezik a birtokra Albert anyjának nem várt levelével, melyben kacsolatukat ellenzi. Zorka - Mileva húga - a baba nevéről faggatózik, majd elszörnyed, mikor Mileva azt mondja neki, hogy a babát nem ő, hanem más fogja majd elnevezni. Tíz évvel később - Einstein sikerét otthonában ünneplik barátai. Albert emlékezteti feleségét, hogy a legnehezebb időszakot már rég maguk mögött hagyták, s hogy az ő sikere valójában közös sikerük. A vendégek távoznak. A két Mileva - az idős és a fiatal - dalra fakad: altatót énekel kislányának, akit Újvidéken örökbe kellett adnia. Az első világháború évei alatt - Mileva, Milana és Helena a múlton mereng, a családi birtok kertjében ülve. Mileva arra kéri őket, ne említsék szüleinek, hogy Albert Berlinbe költözött. Milana és Helena nem értik, hogy miért védi őt továbbra is. Helena kinyitja a kívánságos-dobozt az új évszázadra vonatkozó álmokkal. Milevának minden kívánsága teljesült. Berlini labortóriumában Albertet munkatársai és barátai próbálják rábeszélni, hogy látogassa meg Milevát, igyekezzen rendbehozni kapcsolatukat, de nem tudják meggyőzni.
Epilógus
1948 A kórházi ágyban fekve az idős Mileva megboldogult apjának és barátnőjének víziójához beszél. Mesél nekik Albert amerikai emigrációjáról, Zorka és anyja haláláról, arról, hogy mentálisan sérült fiát Edouardot intézetbe szállították legvégül pedig elmereng a világmindenség végtelenségének és az emberi boldogság korlátainak ellentmondásosságán.
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások