A tudatot szeretem úgy elképzelni, mint egy országgyűlést. Az országgyűlés akár a tudat, egy állam ügyintézője, vagyis az életünk képviselője és végrehajtója.
Az egyén működéséhez különböző törvények elfogadása kell, amelyhez szükségszerű a képviselők együttműködése, azaz érzések, gondolatok, képességek és tapasztalatok dolgoznak bennünk azért, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzuk az életben.
A tudatunk országgyűlésének ülésein az életünk dilemmái, kérdései, céljai jelentik a napirendi pontokat.
Ezeket a kérdésfelvetéseket a parlamenthez hasonlóan az emberi tudatban is heves viták jellemezhetik. Amennyiben elfojtunk egyes képviselőket, pártokat, azaz, érzéseket vagy gondolatokat, akkor hiányérzetünk lehet, szorongást vagy akár szenvedést élhetünk át. A demokratikus államforma sérül, az egyoldalú politika és a mellőzött képviselők pedig könnyen megbetegíthetik az országunk kiegyensúlyozott és normális működését, sokszor észrevétlenül szítva bennünk háborút és válságot.
Ezért fontos, hogy a parlamenti szópárbajok a tudatunkban is a szólásszabadságot biztosító módon történjenek. Ezt szeretnénk most gyakorolni veletek.

Darabunk során az autonómia és konformizmus kapcsolata mentén fogalmazunk meg kérdésfelvetéseket. Többek között arra keressük a választ, hogy mennyire fontos számunkra az igazság, valamint, hogy miként is viszonyulunk a minket körülvevő normákhoz. Mennyiben határoz meg bennünket a környezetünk és képesek vagyunk-e vállalni magunkat azzal szemben?

Színész-drámatanárok: Rédei Roland, Sziládi Hajna, Kállai Ákos
Rendezte: Farkas Atilla és Kállai Ákos