Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel: Nem vagyok bolond, csak szkizofrén című műve alapján.

Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel története egy tehetséges fiú és egy érzékeny lány igaz története. Izgalmas, mint egy krimi, megható, mint egy romantikus film, s át meg átszövi a humor. A nagy kaland a szkizofréniával való találkozás és küzdelem. Nem csak azok számára érdekes azonban, akiknek az életében közvetlenül vagy közvetve megjelent már a szkizofrénia. Mindnyájunknak fel kell tennünk a kérdést: kik vagyunk mi, vajon mennyire szilárdan állunk a lábunkon, vajon mit jelentenek a meggyőződéseink, a hangulataink. És ha ez nem lenne elég, megmutatja azt is, mit jelent a szerelem, mit jelent valaki mellett állni igazán, jóban-rosszban.

Az ember nagyon gyakran rávetíti a képzeletét a valóságra. Elképzeli, hogy mi van, és akkor bajban van. Főleg ha egyedül van, és nem beszélget senkivel. Akkor honnan tudná, hogy mit képzel csak és mi a valóság? És ha valaki azt mondja, hogy ez a valóság, és valaki meg azt, hogy ez a képzelet, akkor kinek higgyen?

Skizofrénia. Ha senki sem beszél róla, hogyan fognak az emberek tisztába kerülni a skizofrén betegek problémáival? Hogyan várhatnánk el tőlük, hogy értsék ezeket a betegségeket, ha semmi információjuk nincs róluk? Valakinek el kell kezdeni!

Az előadásban részletek hangzanak el Szép Ernő és Feldmár András írásaiból.