Az előadás négy különböző koreográfiából áll, melyben a táncosok és a téma adja az egységet. Az alkotó munka során a koreográfusok és táncosok a bennünk, közöttünk élő szörnyeket használták inspirációnak és kerestek különböző megoldásokat a velük való megküzdésre.
A MONSTER TAMER, "szörny szelidítés" témára mind a négy koreográfus önálló művet hozott létre, melyek a következő asszociációkból indultak:
Stephanie Cumming (A)
Hullatolvajok. Vértócsa. Sikoly királynők.
Eszközök a 70-es évek beli horrorfilmekből, ahol a félelem keltés komikus túlzásokkal születik. A dolgok, amik elborzasztanak bennünket, már nem állnak kapcsolatban a rájuk adott reakcióinkkal. Mitől is félünk valójában és hogyan folytjuk el félelmeinket? Talán félelmeinket behálózza egy elvont erő, vagy egy konkrét érzés? A veszély mindig a háttérben lappang. Rettegésben tartva, hogy félelmünk átveszi felettünk a hatalmat.
Maja Delak (SLO)
A bátrakat nem lehet megszelidíteni.
Mirjana Preis (HR)
Mindannyiunkban lapul egy szörnyeteg. Mi történik, ha nem sikerül megfékeznünk?
Mennyire lehet megszelidíteni másokat? És saját magunkat? Mi az ára a kompromisszumnak?
Gerzson Péter Kovács (H)
INDEX
Az indexálás gesztusaival az előadás (a tárgy) saját működésére is reflektál, önmaga referenciájává is válik, azaz "autointelligens" módon kezd működni. Ezáltal, remélhetőleg, a konvenciókra építő, érzéki befogadás eredményeként megszülető, viszonylag szűk megfejtési mezőből kilép és egy intellektuálisabb értelmezési térbe helyezi a produkciót. Egyben megfelelő iróniával vizsgálja önmagát és az őt (magunkat) körülvevő "kortárs művészet" rögzített szabályait, a gondolkodást mellőző manufakturális alkotótevékenységet, a normákat, a kanonizált tradíciókat, az önmagukat végtelen szabadságban élőnek képzelő művészeket, a színházakat, a "kultúra templomait".
A(z) Merlin előadása
Hozzászólások