Végül is minden dráma eredetileg is visszajátszás, visszajátszása az isteni cselekedeteknek, az ősök életének, saját történelmünknek vagy személyes múltunknak. Emlékezetünk is szüntelen újrajátszik, életünk újabb fordulói is ismétlései mindannak, amit megoldatlanul hagytunk magunk mögött, és még betegségeink is pusztán csak újraélései és ismétlései egykori feldolgozatlan traumáinknak. Újabb és újabb kapcsolataink újrajátszásai az előzőekben meg nem oldott nehézségeinknek, és mindez újrajátszása szüleink életének és kapcsolatainak, akik újrajátszották életükben elődeiket. Vajon kioltódik-e a félelem az eredeti történetből az állandó ismétlés által? Átfordulhat-e komikusba az, ami eredetileg elementárisan félelmetes volt és felszabadulhat-e ezáltal a rettegő ember?
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások