Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halottja, valamint Heiner Müller Hamletgépe után Andrej Mogucsij gondolatai megint csak a dán királyfi körül forognak, csakhogy ez alkalommal a színpadi szöveg vázát Vlagyimir Szorokin Diszmorfománia című darabja adja. Joggal állíthatjuk, hogy a szélsőséges indulatokat kiváltó író nyelvi kendőzetlensége és a színházcsinálás nem igazán szokványos módját választó rendező provokatív megoldásai remekül megférnek egymással a színpadon, bár azt nem árt tudni, hogy az előadás moszkvai bemutatóján a szerző látványosan elhagyta a termet.
Mogucsij rendszerint a kultúra jelen állásának látleletét adja, rendezései az adott pillanatot tükrözik. A Nem Hamlet groteszk és ironikus tiltakozás a színház elbulvárosodása és a futószalagon gyártott sztárok uralma ellen; kortárs totális színház videoinstallációval és punkzenével. Izgalmas és szokatlan színházi estének nézhetünk elébe!
A(z) Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások