Színház

Oblom-off

színmű, 2 felvonás, 140 perc, magyar, 2009.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Érdemes-e hinni az igaz szerelemben? A kortárs orosz színház nagy tehetségű író-rendezője, Mihail Ugarov irodalmuk egyik legismertebb klasszikusa, Goncsarov Oblomov című regényét dolgozta át színdarabbá. Követve az eredeti művet, az adaptáció is a változó világban örök értékeket képviselő ember sajátos törekvéseiről szól: miként maradhasson tiszta, hogyan védje meg magát a valóság kísértéseitől, gyötrelmeitől. A semmittevés a darab főhőse, Ilja Iljics szemszögéből nem a lustaság jele, hanem tudatosan vállalt életforma, amely által megkülönböztetheti magát a számára értelmetlen, önző új világtól. A viselkedése - a végzete. Megadatnék számára a tiszta szerelem, a teljes élet lehetősége, ám nem él az alkalommal, nem merészkedik elő önkéntes magánya elefántcsonttornyából. Amikor rádöbben, hogy rosszul döntött, már késő. Izgalmas, minden korosztályhoz szóló előadást ígér Andrzej Bubien, a darab lengyel származású rendezője. Korábban az ő színre vitelében játszotta kirobbanó sikerrel a debreceni Csokonai Színház Smetana Eladott menyasszony című operáját. Ahhoz hasonlóan, ezúttal is a darab szellemiségét megőrizve hoz létre egy felkavaróan mai játékot, amelyben a szereplők által megélt tiszta emberi érzelmek, a gyönyörű, irodalmi értékű párbeszédek azt sugallják valamennyiünknek: bármilyen is legyen körülöttünk a világ, meg kell őriznünk benne a tisztánlátásunkat, s a reményeinket feladnunk, nem szabad! Az előadás nagy kérdése: ez -vajon lehetséges-e? Bízunk abban, hogy minden néző megtalálja - egy este erejéig legalább - a saját válaszát. Az előadás magyarországi ősbemutató.

Díjak:
2009 - IX. Pécsi Országos Színházi Találkozó: a közönség zsűri díja

A(z) Csokonai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. március 27., Csokonai Színház

Stáblista:

Szereplők

Ilja Iljics Oblomov
Agafja Matvejevna Psenyicina
Olga Szergejevna Iljinszkaja

Alkotók

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2009 nov. 17. - 19:27:27 10/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------- -------------------------------------- OBLOM-OFF------ Anrzej Bubien------ Debreceni Csokonai Színház------------------------- Jó híre alaposan beharangozta a produkciót, Trill Zsolt POSZT-díja jogosan emelte ki fantasztikus alakítását, de mi elõször is Andrzej Bubien rendezésérõl szólnánk. A lengyel mester , a szintén Debrecenben színre vitt Eladott menyasszony operával, már letette alkotói névjegyét, ezzel a munkájával pedig ízelítõt adott a lengyel színház, számunkra még mindig újszerû, szokatlan stílusából. Goncsarovnál a tunya Oblomov ellenpárja, a történet katalizátora a tevékeny újkapitalista barát, - Mihail Ugarov kiváló off-drámájában azonban háttérbe szorul. Az író eredeti módon teremtette újjá a szituációt, nagyszerû játéklehetõséget nyújtva a címszereplõnek, - kontrasztját viszont a rendezõ alkotja meg: találó ötlettel, táncosokkal jeleníti meg a Stolz-i lét dinamikus önfegyelmét, robbanékony energikusságát. Aktatáskás, öltönyös menedszer-rabszolgák járják hajszolt vitustáncukat Katona Gábor kongeniális koreográfiájában, szaggatott mozdulataik csak az estély álarcos eleganciájában csillapodnak, döngölõ metrumú jeleneteik hatásosan tagolják a cselekményt. A pantomim-dinamika és a színészi jelenlét trilli artisztikumának ütköztetése, a szigorú kompozíció keretébe sûrítve, végig képes tartani az intenzitás nagyfeszültségét. Az asztal egyben fekhely, de alábújva a menedéket nyújtó "ház" is, a tetején tornyosuló könyvek, melyeket alkalmasint dobálnak, felszednek és taposnak, talán hõsünk naivitásának ágas-bogas gondolattöredékeit jelképezik. A tágas játéktér, a méltóságteljesen emelkedõ- süllyedõ ablakok, fátylas csillárok Anita Bojarska tervezõt dicsérik, jelmezei közül különösen Olga boy-fejfedõs, szürke kiskosztümös ruházata tetszett. Lett volna színházban sokkal alkalmasabb, de a munkadrog örökmozgásába ájult özvegy így, Györgyi Anna játékában is jól rajzolt kontúrokat kap. Mercs János már elsõ színrelépésével csatát nyer, vibrálóan komikus figurájával méltó partnere a brillírozó címszereplõnek. Elemében van Szûcs Kata, az Õ Olgája vágyódó és végletes vágyakat keltõ, lelkesen hiszékeny és éretten ravaszdi, - alakításának szuggesztivitását mozgása és az oblomovi kételyen átsütõ, tündéri mosoly fokozza. Bár áriáját, élõ playback-ben a színen levõ Kriszta Kinga énekli, mégis végig úgy érezzük, a saját egyéniségébõl áradó muzikalitás bûvöl el. Megkurtított szerepében Tóth László az européer elegancia lendületét képviseli, Bakota Árpád viszont túl mutatós Zahar inas zsörtölõdõ perceiben,az új lakás világfias környezetében annál inkább magára talál. Megrendült férfibánattal siratja gazdáját, a halottas szobát könyvrõl könyvre lépve araszolja végig, míg a háttérben magasló, angyalszárnyú szobor-torzó tövében a két barát int végsõ búcsút: a befejezés egy különös sors, egy nagyszerû elõadás és egy páratlan színészi remeklés himnikus záróakkordját képezi. Mert Trill Zsolt Oblomov-ja, eredeti sokoldalúságával, nagysikerû szerepeinek hosszú sorában is egyedülálló értéket képvisel. Tabakov utánozhatatlan poézisû, duci csecsemõjével ellentétben, ábrándos örök kamasz, aki nyurga félszegségében tágra nyílt értetlenkedéssel csodálkozik rá a külvilágra. Megszólal a végtelen tájak zúgó kórusa és Õ a rivaldán kucorogva, szinte hallhatatlan pianisszimóban idézi a gyermekkor már csak álmodható békéjét, szerelmi lázban nekivetkõzve lejti hódító táncát, tehetetlen mélabúban kapaszkodik egy gömbölyû könyök illúziójába, - száz húron játszik, színpadi jelenléte mégis támadhatat- lanul egységes. Magunkat látjuk benne, igen, ilyen családi idillben szerettünk volna felnõni, titokban ilyen ábrándokat kergetnénk legszívesebben, - tépázott harmad-, negyed-, na jó: fél-emberségünkben ezt a "teljes ember"-séget áhítjuk... Ahogy ezt, a mienkénél fényévekkel korszerûbb, lengyel színházi stílust szeretnénk, minél elõbb és minél többször színpadainkon látni!