"A tánc nem más, mint metamorfózis, ahogyan a súlyos, mozdulatlan test a mozdulat energikus könnyedségévé lesz. Egy táncdarab elkészítéséhez nincs is jobb kiindulási pont, mint Orfeusz alakja. ... Az ő története három metamorfózissal szembesít bennünket: az élet művészetté, majd a művészet szerelemmé alakul, mely végül a veszteség, szomorúság és gyász által előidézett, mindent behálózó metamorfózishoz vezet. Vagyis a halál nem más, mint végső próbatétel a szerelem és művészet előtt: ahhoz, hogy a halandó élet kiszámíthatatlansága fölé emelkedjen, Orfeusz művészetének a veszteség és halál dimenzióit is magába kell foglalnia, hogy végül elnyerhesse a halhatatlanságot. Maga Orfeusz is hármas metamorfózison megy keresztül: szerelembe esik, megjárja a poklot, majd "mindent" elveszít. De ezzel a történet nem ért véget: ő a költészet hercege, a szavak mestere, a legkiválóbb zenész, vagyis a nyugati lírikus költészet atyja, hiszen sikerült győzedelmeskednie vonzalmának legfőbb tárgya elvesztése felett, visszanyerve ezzel művészete függetlenségét, és visszakapva így a világot. Így, bár meghal az általa elutasított asszonyok keze által, halála egyenértékű a megdicsőüléssel." (Bernard Schlurick)
A(z) ALTeRRA Kortárs Előadóművészeti Központ a Régi Zsinagógában előadása
Hozzászólások