Színház

Örökkön-örökké

táncelőadás, 120 perc, magyar, 2009.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Legújabb bemutatónk a képzőművészet, a világzenei hangzás és a virtuozitás keverékével kívánja a nézőt a néptánc-színház csodás világában megmeríteni. Finoman próbál elgondolkodtatni, majd ellazítani, megnyugtatni és végül, de nem utolsó sorban szórakoztatni. Hatás- és gondolati elemünk ez esetben a fa világa, illetve a világ fája, mely az élet és halál fája, a termékenység és bőség fája, a szerelem fája, a felemelkedés fája, sámánfa, lélek fa, misztikus fa, a tudás fája, az idő és történelem fája, kereszt... vagyis minden. A fa kapcsolat a világok, ég és föld között. Mesél nekünk mindennapjainkról, végtelen szertartásainkról, mítoszainkról, az örök visszatérésről és küzdelmes létünkről egyaránt. A fa a világ tartópillére, a fa vigyáz ránk, a fa felemel, a fa nyugtat és átölel. Táncszínházi előadásunk magában hordozza az autentikusság jegyéit, ugyanakkor innovatív szellemisége, modernsége a mai színházi elemek egyenrangú társává emeli a néptáncot és a népzenét. Korszerű feldolgozásai nem csorbítják ezek értékét, sőt éltetik, és élővé teszik.

A(z) Duna Művészegyüttes előadása

Bemutató időpontja:

2009. április 23., Duna Művészegyüttes

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
Gega1 2009 okt. 30. - 16:14:27 10/10
Ideillesztem egy másik fórumba írt hozzászólásom fõbb részleteit az elõadásról, melyet október 27-én láttam:

"Rendkívüli élményben volt részem tegnap a Mûvészetek Palotájában. Balázs és Mátyás olyan muzsikát alkottak, ami igazán ritkán hallható! Igazi pörgõs, hamisítatlan népzene. Gyorsan leírom, hogy nem lehetett õket látni, hiszen a zene playback-rõl ment, de annyit láttam már Balázst szereplés közben, hogy a mûsor alatt különösebb képzelõerõ nélkül is végig a szemem elõtt lebegett, ahogy fújja és fújja... Véleményem szerint ugyanis a zenében a fúvós hangszerek domináltak, bár már a kezdet kezdetén jól hallható volt Mátyás citera játéka is, aztán sorra más hangszereket is felfedeztem, például ütõhangszereket.

Szilvia öt dala jól eloszlott a produkcióban, három az elsõ, kettõ a második részben, gondolom, éneke pár perces pihenõt és gyors átöltözési lehetõséget is biztosított a táncosoknak. A dalok egyébként jól illeszkedtek a mûsorba, volt, mikor Szilvia a közben megjelenõ táncosok között maga is tánclépésekkel vonult vissza, volt, hogy éneke kezdete elõtt a táncos lányok bontották ki a díszletek közül, mint egy virágcsokorból.

Bár már a zene és ének is felért egy igen jó koncerttel, ezt tovább fûszerezte a lényeg, a lenyûgözõ tánc elõadás, ami természetesen messze felülmúlt minden más multimédiás-kivetítõs produkciót.

A férfi táncosok fessek (méltatásukat az elõadást esetleg megnézõ nõnemû fórumozókra hagyom), a nõi táncosok gyönyörûek, szinte egytõl-egyig, öröm õket nézni, még úgy is, hogy a néptáncosokra jellemzõ hosszú szoknya bájaikat (és vélhetõen izmos combjaikat) elrejti.

Sajnos, ezen az estén méltatlanul kevesen voltak a Fesztivál Színházban, talál harmad- vagy negyed ház lehetett. Lassan hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy az ilyen igényes mûsorokat érdektelenség kíséri.

Mindenkinek tiszta szívvel ajánlom ezt az elõadást. Aki szereti a népzenét, a néptáncot, aki szereti Balázs, András, Mátyás játékát, aki szereti Szilvia énekét, aki szereti a csinos táncos lányokat (és fiúkat). Ezekbõl a kritériumokból már egy is elég a rendkívül olcsó, maximum 2500 Ft-os jegy megvásárlására, így együtt pedig felülmúlhatatlan az ár/érték arány. Legközelebbi elõadás december 30-án, kiváló karácsonyi ajándék vagy elõszilveszteri program!"
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás