Keserű méz a múlt században - Szakonyi Károly hangjátékának színpadi adaptációja. Az idősödő Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij beleszeret tanítványába, a fiatal Polinába, és egészen be akarja kebelezni. A lány hagyja is magát, lázad is ellene, így alakulhat ki köztük egyfajta furcsa szado-mazochisztikus viszony. Kínozzák egymást, ugyanakkor képtelenek elszakadni a másiktól. Polina megpróbál elmenekülni, de a férfi akár erőszakkal is visszaszerzi. A birtoklási vágy, szenvedély és gyűlölet meséje ez, valamint az örök múzsáé, aki az író minden regényében megjelenik, legyen szó Polináról, A játékos női főszereplőjéről, Dunyáról a Bűn és bűnhődésben, Nasztaszjáról a Félkegyelműben, vagy Nasztyenkáról a Fehér éjszakákban. Dosztojevszkij hiába kezd új életet, többé nem tud elszakadni szerelme emlékétől, minden női karakterben és minden leírt szóban őt keresi.
Két ostoba sztereotípia (amibõl az egy ráadásul téves) elrontotta számomra az összképet. Bánfalvi Eszter és Kaszás Gergõ fantasztikusak benne. Esztert kiváló volt hisztis, rajongó, szeretetéhes fruskának látni, Kaszás Gergõ pedig hitelesen játssza az iszákos zsenit. De Ozsgyáni Mihály szegény kapott egy borzalmas, klisés szerepet. Nem az õ hibája, inkább a rendezõé, amiért nem íratta át, vagy húzatta ki az ordas közhelyeket a spanyolokról. Persze lehetne humorforrás, de ahhoz nem elég erõs, a tangó pedig nem spanyol, hanem argentin tánc, így még sztereotípiának, vagy abból fakadó poénnak sem felel meg. Nagyon sajnálom, mert nagyon szeretem a fõszereplõduót. Emellett lehetett volna egy mélyebb, lélekölõbb elõadást is létrehozni Dosztojevszkij-rõl és a szerelmérõl.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások