A latin "ad gressum" - melléállás - ige evolúciója "szép" karriert futott be az emberi történelem fejlődésének évszázadai alatt.
Ma az agresszión megvalósult támadási szándékot, két fél közül az egyik kárára, hátrányára létrejött erőszakos cselekedetet, viselkedést értünk, mely szándékosan sért vagy rombol.
Jean-Jaques Rousseau szerint az ember természetes állapotában jóindulatú, barátságos lény, csak a korlátokat állító társadalom kényszeríti ki belőle az agressziót és az aljasságot. Sigmund Freud véleménye, hogy eredendően vadállat, és csak a társadalom adta rend és törvény tudja lefékezni. Konrad Lorenz az ösztön részeként tekint e tulajdonságunkra.
Hogy kinek van igaza ma, és hogyan szövődik be ez a - köztudatban kétségtelenül negatívként számon tartott - jelenség a mindenapjainkba, az emberi kapcsolatainkba - ember-ember, a nő-férfi, a gyerek-szülő, a szülő-szülő, a főnök-beosztott, a vezető-vezetett viszonyrendszerébe -, rendkívül aktuális és nem csak a művészetet foglalkoztató kérdések.
Ma egy átlagos gyerek 244.000 erőszakos tettet és 14.000 halottat lát, mire elfújja a 12. születésnapi gyertyáját. 2006-ban civilizált országunkban az összes emberölés 2/3-a családon belüli erőszak következménye volt. Minden negyedik családban a házastársak közül egyik veri a másikat. 110-120 ezer gyerek szenved el évente erőszakot, verést, szexuális zaklatást. (KSH)
Honnan ez a frusztráció?
Mivel indul?
Hogyan kezeljük?
Döntéseink láthatatlan kuszaságát mi motiválja?
A válaszokat olykor könnyekre, drámai mosolyra késztetve, az önmagunkba tekintés őszinteségét igénylő nyíltsággal tárja elénk a Párnaember.
A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása
Hozzászólások