Ibsen főhőse, Peer jellem nélküli személyiségként áll előttünk a drámai költeményben. Ő a megalkuvás, álszentség, felelőtlenség és önáltatás megtestesítője, amolyan akarat nélküli polgár. Mindenben csak félig van jelen, állandóan kész arra, hogy elvtelenül alkalmazkodjék a körülményekhez.
Peer élete igazából a feleslegesség tragédiája. Pedig az átlagembertől eltérően nagy lehetőségekkel indult: "fényes gomb lehetett volna a világ kabátján" - gazdag fantáziája révén akár művész is válhatott volna belőle. Ám ő minden nagyszabású lehetőséget elkerült, megelégedett a középszerűséggel. S aztán a történet végén - elveszítve minden lehetőséget - arra ítéltetik, hogy a Gömböntő kanalában végezze.
Ibsen együtt érez hősével, s ad neki még egy lehetőséget. A rá hűségesen várakozó lánynak, Solveignek a lemondó szerelmében ugyanis megőrződik Peer igazi énje. Megpróbálkozik hát lelke megváltásával: a pillanatnyi gyönyörökön, a kétes értékű előbbre jutáson átlépve igyekszik rálelni az elhivatottság ösvényére. S hogy Peernek sikerül-e teljesítenie feladatát anélkül, hogy feláldozná a körülötte élők boldogságát, azt majd az utolsó keresztúton a Gömböntő dönti el. De legalább elindul azon az ösvényen!
Felnőtt nézőink mellett különösen ajánljuk előadásunkat a középiskolás korosztály számára, nagy öröm ha a diákok a Peer Gynt-ön keresztül találkoznak először Ibsennel. Örülhet a magyar tanár is, hiszen remek lehetősége adódik összevetni osztályában Ibsent és Madáchot, Peert és Ádámot, a két drámai költeményt mint műformát, s a két tragédiát mint életút-drámát.
A(z) Forrás Színházi Műhely előadása
Hozzászólások