A Psyché tulajdonképpen irodalmi hamisítvány, Weöres Sándor egy állítólag hajdan élt költőnő, Lónyay Erzsébet alakjába bújik és megírja ennek a vad, szeszélyes és megkerülhetetlenül vonzó nőnek az életét, leveleit, de legfőképp verseit. Irodalmi szerepjáték a Psyché: Weöres nőként ír, nőként látja és éli a világot. "Én, ha bármirűl írok, azt akarom, hogy tapintatja, íze, bűze legyen. Ha kalács evésrűl írok, úgy érezze az olvasó, mintha ő enné; ha keblem, vagy derekom említem, érezze, hogy véle hálok, vagy legalább is szorosan mellette ülök. Az egész Világ ölelő kurva Vénussza légyek, vagy ha nem lehet, minden olvasóimé." A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadása Weöres Sándor végtelenül gazdag, burjánzó verseivel tesz utazást a női lélekben és a női testben, elmesélve a sosem létezett, félig cigány, félig nemes származású Lónyay Erzsébet gyermekkorát, szerelmeit, szexualitását, kalandozásait, felnőtté válását, öregedését és halálát. Mi vagyon egy kis leány ridiculejében?
Első sejtelem, első hév, első bánat, Első rajongás, első csók, első szidalom. Első vér, első tudás, első titok, Első vigyázat, első vakmersz, első meghalás.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások