Az előadásnak most sincs címe, mondhatnánk a Sheketak előadásában a Sheketak kerül színpadra. Tizenkét életvidám ember a színpadon mindenből ritmust farag, dallamot csalogat ki. Megint van forgó fejű baba, régi lábosok, fantasztikus dobszóló és lihegő táncosok, akik csak látszólag fáradtak. Ismét lehet velük együtt tapsolni, dobogni, énekelni; vagy épp ellenkezőleg: hátradőlni és rosszmájúan elgondolkodni azon, mit is mentettek át az előző felállásból? Természetesen vannak visszatérő részek, de ez része az "ars poeticának". Zahi Patish nem akar üzenetet közvetíteni, nagy igazságokat mondani, történetet elmesélni. Egyszerűen csak jól érzi magát, imád táncolni és zenélni, csakúgy mint színpadi barátai. Ezt a szeretetet és életkedvet viszik a közönség elé utolérhetetlen technikai bravúrral. Épp ez teszi a Sheketakot páratlanná: őszinteség és perfekcionizmus és leplezetlen öröm, amiben előadó és néző egyaránt osztozhat.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások