A PiPS: lab sajátos, művészeteken átívelő előadásai hasonlóan ötvözik a színházat a tudománnyal, mint ahogyan a Kraftwerk a zenét a technológiával. "Egyszer láttam egy dokumentumfilmet a Kraftwerkről. Amikor indult a zenekar, a tagok nem zenészek voltak, hanem technikusok, azután megalkották saját hangszereiket, és elkezdtek játszani rajtuk. Nem akarom a Kraftwerkhez hasonlítani magam, de valami hasonlót csinálunk a színházban. Technikai világot teremtünk, aztán hagyjuk, hogy a találmányaink meséljék el a történetet." (Wit)
"A Social Fiction alapötlete az volt, hogy feltettük a kérdést: mi lenne, ha ez ember be tudná váltani a magánéletét a jobb verziójú valóság megteremtéséért?" (Wit)
Az előadásban ez a törekvés valósul meg, és így hozzáférhetünk egy utópisztikus valóságmodellhez. A jövőbe utazunk, vagy éppen át egy olyan másik dimenzióba, ahol összecsúsznak a valóságsíkok. A különleges technika lehetővé teszi, hogy a közönség ruháiból vegyenek színmintát, majd azzal fessenek a levegőbe, vagy virtuálisan alkossanak és rajzoljanak meg szereplőket. De nem ez az egyetlen csavar, mert a színpadon történteket le is filmezik, és a szemünk előtt vágják össze.
Nem ér itt véget a tudományuk: saját készítésű klasszikus hangszereikkel kísérik a rövidfilmet. A téma egyébként kézenfekvő: mindennapjainkat egyre inkább meghatározza a virtuális tér. Facebook, Twitter, Instagram: csupa olyan csatorna, amelyektől egyre többen függenek, és amelyeken bárki követheti a felhasználó életét akár percről percre. A Social Fiction 2 ezt a jelenséget gondolja tovább: mindannyiunkat megfigyelnek, a digitalitás pedig Nagy Testvérként irányítja a földlakók életét. Ezzel száll harcba a PiPS:lab. Az előadásban nem csak képletesen, hanem a harmadik dimenzió valóságában, azaz élőben is beszállhatunk egy űrhajóba, ami átveszi a hatalmat a digitális szörnyeteggel szemben. Hogy ki győz, az a közönségen múlik, hiszen a társulat számít a nézők aktív részvételére. Ennél aktuálisabb darabot nehéz találni, hiszen ma egyre többen foglalkoznak a privát szféra és a közéleti jelenlét közötti határok elmosódásával, ahogy a digitális és a különböző valóságelemek összecsúszásával is. Dave Eggers spekulatív regénye A kör, vagy Spike Jonze filmje A nő/ Her sem véletlenül örvendett nagy sikernek az utóbbi években, és talán az sem véletlen, hogy most újra látható a mozikban Kubrick Űrodüsszeiája is. Ezek sorába kapcsolódik be a Social Fiction 2 is, ami talán meghatározóbb élményt is kínál a fentieknél, hiszen személyes jelenlétet követel meg a színházi térben bemutatott techvarieté. A produkcióból kiderül, mi az a digitális realizmus, és felfedezhetjük saját jövőtervezési lehetőségeinket is.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások