amit a szeretet egynek lát"
(Anthony De Mello)
Az indiai művészetfilozófia kilenc fő érzelmet különböztet meg, melyekből az első és legfontosabb a sringára, a szerelem. Ez minden szenvedély forrása, mely az indiai művészet egészét áthatja, a templomfalakat díszítő erotikus jelenetektől kezdve a törzsi táncok termékenységi kultuszáig. Barkóczi Beáta előadásában ezúttal egy egzotikus válogatást láthatunk Észak és Dél, Kelet és Nyugat India klasszikus és néptáncaiból. A különféle táncok a szerelem átélésének egyes szintjeit képviselik: a templomi táncokon keresztül bepillantást nyerünk az istenek között lévő szakrális szerelem időtlen világába... a klasszikus táncokban az istenég és a földi nő egyesülésével ember és isten elválaszthatatlan kapcsolatának szimbóluma tárul föl, míg a néptáncok a törzsi termékenységi kultusz ősi misztériumát idézik.
A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása
Hozzászólások