az Y Csoport tantermi színházi nevelési előadása a középiskola 9-10. évfolyama számára

„Most nyugodt még a felszín, de valahol távol
Magasodik valami…
… kinő a hullámzásból!
Föltámad a tenger, s taraján fodros habbal
Lezúdul a Szökőár szörnyű indulattal!”

/ Závada Péter: Semmi-slam/

Milán, Zorka és Eszti három 16 éves, gimnazista fiatal, akik pályaválasztás előtt állnak. Míg kortársaik mind „matek faktra” vagy a „nyelvi osztályba” nyertek felvételt, ők csak simán az „általános” osztályban kaptak helyet. Úgy tűnik, semmiben sem tűnnek ki, semmiben sem jobbak, mint a többiek. Hármójuk közül Milánnak a státuszban lévő apuka miatt kell jól viselkednie: míg barátnőjét, Zorkát abba a hitbe ringatták a szülei, hogy ő mindenben jó, viszont észre sem veszik, hogy hiába erőltetik az angolt, Zorkának egyáltalán nincs nyelvérzéke, és bár mindenképp szeretne megfelelni a rá nehezedő elvárásoknak, igazából nem tudja, hogy miben jó egyáltalán. A trió harmadik tagja a szűkszavú Eszti, aki titokban verseket írogat, de mivel osztálytársai ezt csupán „időpocsékolásnak” tartják, hiába lehetne jó valamiben, elnyomja magában az írás iránti affinitását.

Egyik nap új feladattal állít be a kissé szórakozott osztályfőnök: készítsenek fogalmazást arról, hogy hogyan képzelik el az életüket öt év múlva. A feladat— hiába palástolják azt közönyös rendbontással—őszintén elgondolkoztatja őket arról, mihez is kéne kezdeniük az életükkel. Mindezt tetézi, amikor a következő órán az osztályfőnök bejelenti: az iskola 125 éves évfordulójára tehetségkutatót rendeznek, ahol mindenkinek kötelező a részvétel. Végre az „ált”-osok is megmutathatják, hogy jók valamiben.

Míg Milánt hidegen hagyja a kötelezőség, az egyébként megfelelési kényszeres Zorkát nem hagyjanyugodni, mivel is léphetnének fel. Végül arra az elhatározásra jutnak, hogy írnak egy slamet arról, hogy ők semmiben sem jók. Eszti írja a szöveget, Zorka és Milán pedig előadják a tehetségkutatón.

Életükben először igazán jónak érezhetik magukat valamiben, olyannyira, hogy az iskola falain kívül is, komolyabban elkezdenek slammel foglalkozni.

Egy alkalommal azonban merész terepre tévednek: egy slam versenyre arról írnak szöveget, hogy vajon mit csinált az iskola tanári kara a tanári kiránduláson. Szövegükkel személyiségi jogokat is megsértenek, a slam viszont nem kerül közönség elé, mert Milán édesapja megtalálja a szöveget a fiú asztalán, és nem engedi őt el a versenyre.

Történetük itt ér véget. A befejezetlen szálra és a felmerült kérdésekre a diákokkal folytatott beszélgetés ad választ atantermi előadásban.

Mit jelent a szabadság? Hol kezdődik az én szabadságom és hol kezdődik a másik emberé? Miről lehet és miről nem érdemes slam szöveget írni (hallatni a hangomat?) Mihez kezdjek az életemmel öt év múlva?

Ezeket a kérdéseket feszegeti az Y Csoport új előadása, melyet Róbert Júlia a 2012-es Magyar Ifjúság felméréseinek eredményeire reflektálva írt.

A(z) Y Csoport előadása