"Hat különbözô nemzetiségű táncosnőt választottam Európából és Ázsiából. Remélem, hogy ez a keveredés egy gazdagabb koreográfiai anyag megszületését segíti majd. [...] A butoh táncom alapja, de ezen belül továbbra is saját utamat jártam mint táncos és mint koreográfus." (Carlotta Ikeda)
Az emberi test mélységei, a transz, a tánc mind az embert alkotó erőkön keresztül való beavató utazást szolgálják. A Haru No Saiten több mint egy virágzó tavasz: a kibomló tavasz, egy költemény.
Carlotta Ikeda és női tánckara Japán egyik vezető butoh táncegyüttese volt. A ma már bordeaux-i illetőségu művész 1999-ben készült darabját mutatja be első ízben Magyarországon. Művészetében egyszerre keverednek az európai, ezen belül a francia színpadi művészetek és szülőföldje, Japán butoh hagyományai. Elmondása szerint Bordeaux-ra is többek közt azért esett választása, mert a vízparti város emlékezteti otthonára.
Számos koreográfus megrendezte már a Tavaszi áldozatot, Carlotta Ikeda azonban új szempontból közelít a témához. Az előadás nem más, mint a tavasz felszentelése Sztravinszkij zenéje nélkül, hogy megnyilatkozhasson az évszak ellentmondásos lényege. Az előadás nem a kibomlott tavaszt, hanem egy körkörös, három egymásba kapcsolódó fázisból, a Káoszból, az Eroszból és a Kozmoszból felépülő folyamatot mutat meg.
A(z) Francia Intézet előadása
Hozzászólások