Vizuális színház.

A „Windows” című produkció a vizuális színház egyedi világába kalauzol. A történet képek, képsorok formájában bontakozik ki előttünk. Az epizódok úgy fonódnak egymásba, mint egy mozifilm jelenetei, mindezt egy olyan mesében, amit nem korlátoz se tér, se idő.
A darab központi témája az otthon. Az előadás arról szól, hogyan próbálunk gyökeret verni egy bizonytalan, folyton változó világban, valamint az otthon varázslatos értékéről, ami az életünk középpontjává válik. Ám ez a menedék rendkívül törékeny is tud lenni, akár egyetlen pillanat alatt darabokra törhet vagy teljesen megsemmisülhet. Ugyanakkor, az „Windows” egyben az élet után való vágyódás, ’élni akarás’ története is, aminek hatására a sors legszerencsétlenebb, legtragikusabb fejezeteit is képesek vagyunk túlélni és utána újjászületni.

Az ablak. Ez a teljesen hétköznapi tárgy többdimenziós metaforaként is értelmezhető. Egyrészt megtestesíti a nosztalgiát, vágyakozást és a reményt. Másrészt viszont a szomorúságot, félelmet, kétségbeesést és közönyt. Bár a szabadság forrása lehet, ugyanakkor a bezártság, a rabság és a stagnálás forrásává is válhat. Egyesek számára az ablak a melegség, a fény és az öröm egyetlen forrása. Mások számára a hideg, a sötétség, a fóbiák és a félelmek szimbóluma. Az ablak az, amelyen keresztül megláthatunk csodálatra méltó dolgokat, és olyan dolgokat is, amiket nem szeretnénk látni.

Megvéd minket a vihar baljós zajától, de ugyanakkor elrejti a világ elől a segélykiáltásainkat. Végül az ablak egyfajta tudás az életről, az emberekről, az idő elkerülhetetlen múlásáról, és végül önmagunkról – mert amikor az ablakon keresztül nézünk, talán a saját tükörképünket pillantjuk meg.

Rendezők: Denys Lemaikin, Tatiana Nikolaeva, Lech Walicki
Dramaturgiai koncepció: Lech Walicki
Díszlet- és jelmezterv: Anna Sekuła
Zene: Franciszek Lis
Koreográfia: Eryk Makohon
Színpadmester: Marek Stawowczyk
Előadók: Denys Lemaikin (vendég), Tatiana Nikolaeva (vendég), Lech Walicki