Balettest három részben.
Az ország egyetlen klasszikus balettegyüttese újult erővel lép ismét a közönség elé. A klasszikus technikát és az akrobatikus elemeket sem nélkülöző legújabb modern táncestjükön újra látható az Örvény, Lukács András lendületes, örvénylő mozdulatokban bővelkedő, szenvedélyes kettős táncaiból építkező munkája, valamint Alexander Ekman nemrégiben bemutatott Cacti című táncműve, melynek témája maga a kortárs tánc – a koreográfia fergetegesen szedi ízekre a tánc modorosságát. A műsor záró darabjával az Opera régi álma és terve válik valóra azzal, hogy a magyar közönség számára is láthatóvá tegye Paul Lightfoot és Sol León ellenállhatatlan, modern alkotását. A Sad Case-ben a mexikói mambó zenével kísért meglepő mozdulatok a szatirikus és a komoly közötti feszültség folyamatos keresését tükrözik.
Lukács András / Philip Glass: Örvény
A Magyar Nemzeti Balett egykori szólistája, Lukács András 2005-ben, a repetitív zene egyik legnagyobb alakja, Philip Glass zenéjére készített pas de deux-je, az Örvény az egyik legnehezebb kettőse lett. A folyékony mozgás, a szólisták közti végtelen harmónia és a koreográfus egyedi stílusa igencsak fárasztóvá és bonyolulttá teszi a jelenetet. Lukács a Magyar Nemzeti Balett felkérésére 2010-ben kilenc párosra bővített változatot készített. A klasszikus technikákon alapuló elemeket és a modern eszközöket ízlésesen és izgalmasan vegyítő Lukács elsősorban cselekmény nélküli koreográfiákat készít, ugyanakkor munkái nagyon is kifejezőek. Jelen munkájában a zene mellett a spirális mozdulatok is kiválóan illusztrálják a víz örvénylését; a vízét, melybe Az órák című filmben az öngyilkos Virginia Woolf Philip Glass zenéjére belesétál.
Koreográfus: Lukács András
Zeneszerző: Philip Glass
Világítástervező: Lukács András
Jelmeztervező: Herwerth Mónika
Jelmezkivitelező: Szomolányi Zsóka
Próbavezető balettmester: Venekei Marianna
Alexander Ekman / Franz Joseph Haydn / Ludwig van Beethoven / Franz Schubert: Cacti
Alexander Ekman koreográfus olyan témát dolgoz fel a kortárs tánc színpadán, mellyel önmagát is meghatározza: magát a kortárs táncot. A darab szenvedélyesen, gyakran fergetegesen szedi ízekre a tánc modorosságát. Tizenhat táncos áll láthatóan dermedten óriási Scrabble-kockákon. Míg a vonósnégyes játszik és ironikus hangú próza hangzik el, a táncosok rohangálnak, elesnek, vonaglanak, és megpróbálnak kiszökni láthatatlan börtönükből. Végül mindegyik szerez magának egy kaktuszt. Ritmusjáték táncosok és zenészek között.
A szöveget magyarra fordította Benkő Minka.
A Cacti c. darab zenei anyagának első részét együttesen Tinta Schmidt von Altenstadt, David Marks, Saskia Viersen, Artur Trajko és Jan Pieter Koch zenei koordinátor állították össze, improvizálták és szerezték Franz Schubert: „A halál és a lányka” c. művének Presto tétele alapján.
A produkció során elhangzik még Franz Schubert: „A halál és a lányka” c. művének szimfonikus változata is (hangszerelte: A. Stein) / Előadja a „Kungliga Hovkapellet/Svéd Királyi Operaház”
Koreográfus: Alexander Ekman
Zeneszerző: Joseph Haydn, Ludwig van Beethoven, Franz Schubert
Szövegíró: Spenser Theberge
Színpadra állító balettmester: Ana Maria Lucaciu, Nina Botkay
Látványtervező: Alexander Ekman
Világítástervező: Tom Visser
Próbavezető balettmesterek: Rujsz Edit
Sol León & Paul Lightfoot / P. Prado / A. Dominguez / E. Lecuona / R. Barretto / Trio Los Panchos: Sad Case
„Utólag vesszük csak észre, hogy az energia minden. Amikor a Sad Case-en dolgoztunk 1998-ban, Sol terhessége már előrehaladott állapotban volt, az érzelmek és a hormonok az egekben jártak. A nevetés, az őrület és az előttünk álló ismeretlen adta izgalom növelte hormonszint maga volt e mű köldökzsinórja” – emlékszik vissza a balett keletkezésére az angol Paul Lightfoot, aki a spanyol származású Sol Leónnal egyszerre jegyzi az előadás koreográfiáját, díszlet- és jelmeztervét. 2020-ig León művészeti tanácsadója, Lightfoot pedig művészeti vezetője volt a Holland Táncszínháznak (NDT), és közösen mintegy hatvan alkotást hoztak itt létre, köztük a Sad Case-t, melyre kétségkívül alkotásaik fő pilléreinek egyikeként tekinthetünk. A darabban a mexikói mambó zenére látható meglepő mozdulatok tükrözik a szatirikus és a komoly közötti feszültség folyamatos keresését. Az Opera régi álma és terve válik valóra azzal, hogy ezúttal a magyar közönség számára is láthatóvá teszi ezt az ellenállhatatlan, modern táncdarabot.
Koreográfus: Sol León, Paul Lightfoot
Zene: Perez Prado, Alberto Dominguez, Ernesto Lecuona, Ray Barretto, Trio Los Panchos
Világítástervező: Tom Bevoort
Díszlet- és jelmeztervező: Sol León, Paul Lightfoot
Társ-színpadra állító balettmester: Menghan Lou
Próbavezető balettmesterek: Venekei Marianna
A(z) Eiffel Műhelyház előadása
Hozzászólások