Színház

Vénusz

előadás, 2019.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Történetünk testről és lélekről szól, színészekről és civilekről (a színészek hívják így a nem-színészeket), színházról és hírnévről – továbbá magáról az életről, ami, mint tudjuk, szexuális érintkezés útján terjedő, gyógyíthatatlan, halálos nyavalya. De, még mielőtt kórlapunk végére pont kerülne, az élet számtalan érdekességet terít elénk. Ilyen például a szerelem – és ilyen az öregedés is; de talán az a legérdekesebb, hogy utóbbi olykor nem vet gátat előbbi elé.

Főhősünk – egye fene, nevezzük így – egy testben öreg, lélekben örökifjú színész, akihez egy szép napon beállít egy testben fiatal, lélekben kissé agyonstrapált lány; és, ahogy az ilyenkor lenni szokott, azonnal minden a feje tetejére áll. A színészt megszédíti a szerelem – és egy-két, ezzel összefüggésben leadott ökölcsapás; a lányt megszédíti a hírnév és a csillogás esélye; vagyis adva lenne minden a totális és visszavonhatatlan katasztrófához – de ez nem egy ilyen történet...

Ahhoz túl szelíd, túl bölcs, és, főként, túl önironikus. Olyan, mint a színház és a színészek – legalábbis amilyennek látni szeretnék magukat; és olyan, mint maga az élet, illetve az életnek lennie illene.

Azért persze az sem véletlen, hogy a címében minden antik istenek legfélelmetesebbikét idézi meg, akihez képest Mars, a hadisten egy kisfiú a homokozóból, Jupiter, a főisten, legfeljebb regionális középvezető, a bölcs Minerva pedig buta liba: ő az, aki nélkül így-úgy ellennénk, sőt, talán nyugodtabban is élnénk, csak magunk sem tudnánk, hogy minek. A neve Vénusz.

Az előadás a Budaörsi Latinovits Színház és az Orlai Produkciós iroda együttműködésében jött létre.

A(z) Budaörsi Latinovits Színház és Orlai Produkciós Iroda előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Vélemény:

szavazat: 9/10 február 18. 10:48:36
február 18. 10:48:36
A sűrű (fim szerű) színváltozás miatt kissé vontatott, de határozottan élvezhető előadás! Tettszett Deák Krisztina rendezése. Bálint András kitűnő alakítást nyújt mint ahogyan nagyon jó Gyabronka József és Takács Katalin is. László Lilinek vannak jó pillanatai, de még érzékelhetően birkózik szerepével. Úgy érzem, hogy ha lassan is, de kárpótolja törzsközönségét a Latinovits Zoltán Színház az enyhén szólva sikertelen évadnyitó és az új vezetés első (Az arab éjszaka) előadása után (persze ez szubjektív). Jelen előadás kapcsán külön elismerés illeti a műszaki dolgozókat, akik szinte észrevétlenül, villanásnyi idő alatt serénykednek; kitűnő munkát végeznek.