Jól ismert mű, elévülhetetlen történet, férfi és nő örök harca - remek színészek játékában. Choderlos de Laclos levélregénye a szentimentális irodalom virágkorában látott napvilágot. Az olvasók ezidőtájt könnyes szemmel olvasták a szenvelgő műveket, de e regényről kortársai azt írták: "vészt hirdetve jelent meg a XVIII. század végének vérbe borult égboltján". Laclos minden érzelgősséget kerülve, kegyetlenül írja le a férfi és nő örök harcát, az egymás birtoklásáért, a másik fölötti uralomért folytatott küzdelmet, a vágy és a képmutatás aranymázba bújtatott fertőjét. Az emberi erkölcs örök érvényű kérdéseit feszegeti. Akiknek szólt, értettek a szóból. A könyvet évszázadokig kísérte az arisztokrácia bosszúja, kiadását sokáig tiltották, árusításáért büntetést osztottak. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba, s bár tollát elsősorban a felháborodás vezette, olyan írói eszközöket és módszereket alkalmazott, hogy az írásból remekmű született. "A gonoszság és az ebből következő megrontás szándéka és élvezete által motivált praktika mozgatja a levélregényből dramatizált Veszedelmes viszonyok cselekményét és szereplőit is. Ennek jegyében zajlik a két kiégett, de egymásra továbbra is vágyódó szerető, Merteuil márkiné és Valmont vikomt ördögi játéka, melyben a végső cél egy közös szerelmi éjszaka, ám ennek különös ára, hogy a férfinak el kell csábítania a -szent életű- Madame de Tourvelt, s erről kézzelfogható bizonyítékot is kell szolgáltatnia. A történet mellékszálaként Valmont en passant - igaz, a márkiné személyes bosszútól fűtött biztatására - elcsábítja a -teljesen ártatlan és csiszolatlan- Cécile Volanges-t is, akit éppenséggel Merteuil-né volt szeretőjéhez akarnak férjhez adni. A márkiné eközben a fiatal Dancenyt, a Cécile-t a bel canto rejtelmeire oktató s tanítványa iránt idillikus - viszonzott - szerelemre lobbanó lovagot hódítja meg."
A(z) Szabadkai Népszínház Magyar Társulata előadása
Hozzászólások