A Világjobbítók megejtő humorral és iróniával mutatja be az elképesztően lepusztult, balkanizálódott viszonyokat, a barbarizálódott külvilág hiszterizált mindennapjait. A gyilkos és frivol játékok mégis valamiféle derűt sugároznak: a viszonyokon felülemelkedni képes ember szikár - ámbár némiképp anakronisztikus - optimizmusát.
Az előadás arról beszél, hogy a kulturális hagyományait elveszítő ember óhatatlanul lecsúszik és erkölcsileg talajtalanná válik. Az élő tradícióhoz való makacs ragaszkodás pedig, még ha néha megmosolyogtatóan naivnak tűnik is, a szellemi túlélés egyetlen lehetséges útja és forrása. A négyszáz éves mítosz kortárs újragondolása ezt a folyamatosságot tükrözi.
A(z) Szatmárnémeti Északi Színház - Harag György Társulat előadása
Hozzászólások