Színház

Wallenberg

opera, 2 felvonás, német, 2010.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Játszódik az 1940-es évek elején Stockholmban és Budapesten.
Egy diplomata konferencián Stockholmban Raoul Wallenberg azt a megbízást kapja az Amerikai Egyesült Államok elnökétől és menekültügyi szervezetek támogatóitól, hogy védje meg a budapesti zsidókat a fenyegető deportálástól. Diplomáciai védettséget ajánlanak neki. Rövid habozás után Wallenberg úgy dönt, vállalja a veszélyes feladatot. Egy budapesti vasútállomáson fegyveres német katonák vagonokba lökdösik a zsidókat, egy hivatalnok a listát ellenőrzi. Wallenberg az egyik deportáltnak svéd állampolgárságot kíván adni, de a hivatalnok lelövi a zsidót. Wallenberg azt tervezi, hogy a budapesti zsidókat svéd útlevéllel fogja ellátni. Vacsorára hívja az SS Oberstrumbannführer Eichmannt, és elmondja neki: budapesti tartózkodásának valódi célja, hogy emberéleteket mentsen. A német tiszt figyelmezteti a diplomatát, hogy a védettség tulajdonképpen csak egy megegyezés. Wallenberg úgy érzi, nincs már sok ideje. A budapesti vasútállomáson Wallenberg kiosztja a munkavállalási iratokat. Egy nő visszaadja neki az útlevelet, és indul a koncentrációs táborba. A zsidók a halálba menetelnek. Eichmann elvégezte a munkáját. A háborúnak vége, a szovjet hadsereg megszállja Budapestet. A diplomaták biztosítják Wallenberget arról, hogy új megbízatást fog kapni. A háború után a szovjet hivatalnokok nem adnak információt arról, hogy mi lett Wallenberg sorsa. A gulág foglyok azonban azt vallják, hogy látták Wallenberget annak idején. Emlékképük hőse azonban csupán egy reflexió. Eközben Eichmann úton van Jeruzsálem felé, ahol számot kell adnia tetteiről a bíróság előtt. Halálra ítélik. Végül a Wallenberg Cirkuszban vagyunk. Raoul Wallenberget őrangyalként dicsőítik. Nagybátyja, Jacob Wallenberg unokaöccséről beszél. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Ronald Reagan Wallenberget az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárává nyilvánítja.

A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. június 12., Miskolci Nemzeti Színház

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2010 jún. 18. - 16:00:42 10/10
WALLENBERG--- Dmitri Bertman--- Észt Állami Opera--- Miskolci OperaFesztivál Fehérparókás amerikai diplomatahölgyek tanácskoznak pompázatos vacsoraasztal fölött, '44 tavaszán egy svéd diplomatát küldenek Budapestre, a deportálandó zsidók megsegítésére. A hófehérlelkû milliomosgyerek a pályaudvaron szembesül a náci gaztettel: a magyar állampolgárokat vágómarhaként hajtják a vagonokba. Ezrével osztogat menlevélként a svéd útleveleket, de ez is kevésnek bizonyul a budapesti Endlösung százezres elõirányzatához képest. Szembenéz a Sátánnal: vacsorára invitálja az akció parancsnokát, Eichman-t. A több szimfóniájáról és briliáns kamaradarabjairól híres kortárs észt zeneszerzõ, Erkki-Sven Tüür már a nyitókép hébernyelvû könyörgõ szertartásában megmutatja elmélyült zeneiségét, a brutális képekben pedig drámai erejét csillogtatja. A Hóhér és a Megmentõ párviadalában aztán teljes fegyverzetében uralja az ütközõ indulatok mezejét: Wallenberg meszemélyesitõje, Rauno Elp és a kétméteres, csontarcú basszbariton, az észlényként lenyûgözõ karizmájú Priit Volmer, gigászi összecsapássá transzformálja az élet-halálról alkudozó jelenetet.

Hiányoltuk a deportálás jeleneteibõl a MI ÉDES MAGYAR CSENDÕREINK, RENDÕREINK, KÖZALKALMAZOTTJAINK lelkes részvételét, de most Eichman szavai némileg enyhítik a hibát: "13 emberrel jöttem, - de rendelkezésemre álltak a MAGYAROK... és a zsidók." Az ostrom-lott város lángjai festik vörösre a színpadot, az Embermentõ hõs tárt karokkal várja, a számára a végzetet hozó szovjet hadsereget. Már az elsõ felvonás meggyõz, a Moszkvai Helikon Opera feledhetetlen Kisvárosi Lady Macbeth-ével és a Borisz Godunov-val nemrég itt járt, Dmitri Bertman nagyvonalú rendezõi kvalitásairól. A nagyrészt a színpad alatt/!!!/, takarásban játszó zenekar, abszolút perfekcióval vezeti elõ a mérhetetlen nehézségû, platinasúlyú zenei anyagot, az énekesek, a kórus, a színpadi mozgások tökéletes összhangban hitelesítik a nem mindennapi cselekményt.

De a java a második részben jön! Míg az elrabolt svéd diplomata a Gulag cellájában raboskodik, az amerikaiak lázasan nyomoznak utána a szovjet /volt/fegyverbarátoknál. A vörös egyenruhában komédiázó, kappanhangú orosz Nemtudomkák egyre csak a Nye znájú"-t hajtogatják, melyet gyöngyös népviseletben pávázó gyévuskák erõsítenek meg, míg a börtöncella tetején, az aktjukat felfedõ gépíró hölgyek kopogják a végzetes válaszokat. A legjobb énekesi produkciót egyébként ez a három, hol diplomata, hol bárisnya szoprán nyújtja: Helen Lokuta, Annaliisa Pillak és Juuli Lill, akik színészileg sem adják alább. A nagy keresés közben benépesedik a színpad: Micky Mouse és Donald Kacsa megkettõzve próbálkozik, egy tengerész-admirális, Rene Soom énekét folyamatos vitustánccal élénkíti, sõt, egy Elvis Presley-nek maszkírozott hasonmás is felbukkan, míg végül Ronald Reagan elnök /Vaino Puura/ tûnik fel legendás panamakalapjában, USA-állampolgárságot ajándékozva az eltûntnek. Kenetteljes beszédét attraktív gesztikulációval kíséri, kezeit azonban a mögötte megbúvó Eichman-tól kölcsönzi!!! Az iszonyatos léptékû fokozás, csak a "Wallenberg" név polifonikus ismételgetésével emelkedik katartikus csúcspontjára, a "semmit sem bántam meg"-et valló rab börtöne felett. Wallenberg kikászálódik gönceibõl, harmadik alteregója a hajlékonysági akrobata táncos, Vahur Agar, aki a halál és megdicsõülés pantomimját lebegi el egy négyzetméteren, agóniáját keresztre feszített pózban végezve. Még visszatér a nyitókép gyertyafényes siratója, magunkba szállva csöndesedünk el, hogy aztán negyedórás, ujjongó tapsorkánnal ünnepeljük az Észt Opera igazi összmûvészeti produkcióját, a valód "Opera Omnia"-t.