Színház

Woyzeck

dráma, magyar, 2014.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

"Olyan ez a Büchner-mű, mintha egy képzeletbeli Csehov-darab kifordítása lenne. Mintha azt hallanánk és azt látnánk, amit Csehov hősei állandó beszédkényszerükkel leplezni, elfelejteni szeretnének. Furcsa párhozam: Csehov és Büchner... Pedig, ha mondjuk A három nővérre gondolunk, rögtön látszik a hasonlóság. Nyugodt kisváros messze a történésektől, állandó várakozás, és a szörnyű sejtelem, hogy úgy ér véget az életünk, hogy el sem kezdődött igazán.

Csehov hősei a semmittevésbe menekülnek, míg a Woyzeckben őrületbe hajló kényszeres cselekvések követik egymást. Nincs nagy különbség az Orvos, a Kapitány, a Tamburmajor vagy Woyzeck tettei között. Nem a társadalmi különbségek okozzák a bajt, legfeljebb konzerválják azt. A szörnyű próbálkozások okozta megalázottság csak következmény. Woyzeck gyilkossága is csak egy kitörési lehetőség, és így nem egy ártatlan, szerencsétlen ember tette, akit könnyű szívvel felmenthetnénk. Richard Rorty úgy fogalmazott: "Nincs megoldás, mert nincs probléma sem", Woyzeck pedig így: "Ember, lehetetlen, lehetetlen...!" (Szilágyi Gábor)

A(z) MÜSZI - Művelődési Szint előadása

Stáblista:

Hozzászólások

8/10
FElepHánt 2014 febr. 27. - 14:32:23 8/10
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

WOYZECK Szilágyi Gábor Képzetlenek MÜSZI

Szimpatikus bevállalás a társulat neve: Képzetlenek. Valóban nem gyakorlott játszók, de sokkal fontosabb, hogy nagy energiákkal, szorongás nélküli, ösztönös rátalálással játszanak. A produkció erénye Szilágyi Gábor különleges rendezõi koncepciója, amely a lehetõségekhez képest meglehetõsen magas szinten valósul meg.
A töredékes darab képei kreatív módon vannak kezelve: egy õrület gyilkosságba torkolló fejlõdéstörténete párosul a Hatalom embereinek talán még veszélyesebb paranoiáival. A szereplõk kiválasztását nyilván megszabták az adottságok, de a típusok önmagukban beszédesek. Marie, Gönczy Barbara mindenki macája, esendõen kiszolgáltatott, talán csak a
szép szál Tamburmajor, Kámvás Bálint kellene neki, ha választhatna.
Egy szál deszka a díszlet, arra pisálnak, amõgé bújnak, azon táncolnak, azon fekszenek. A világítás és a zenei effektusok mesteri kezelése kiválóan tagolja a jeleneteket, váratlan hatásokkal fokozva a növekvõ feszültséget. Izgalmas szituációk, lendületes tempó, a rendezõi ötletek pontos kidolgozottsága. Nincs szükség a homoerotikus borzalmakra, elhagy-
ható minden egyéb brutalitás, elég a nagyon jól ábrázolt, megalázó lelki terror.
A Kapitány, Nemes Gusztáv és az Orvos, a feminin Berkes István kíméletlen agresszivitása éppen eléggé indokolja a leggyengébb ellen irányuló, kétségbeesett tettet, amellyel Woyzeck önmagát is megsemmisíti. Keindl Péter-ben a kíméletlen önfeltárás krisztusi gesztusa figyelemre méltó, ez egyben Szilágyi Gábor markáns színészvezetésének is dicsérete.
A produkció a független színház hatalmas tartalékait bizonyítja: ebben az esetben nem egyes alakítások, hanem az együttes összeforrott játéka, a rendezõi elképzelés ereje és a megvalósítás hitelessége kelt további reményeket.