Megalakulása: 1980



Az Einstürzende Neubauten - a szlovén Laibach mellett - a kortárs elektronikus zenék keményebb vonalának alapvető és megkerülhetetlen alapzenekara, és legjelentősebb inspirálója a Nine Inch Nails által fémjelzett elektro-metálnak vagy a Rammstein által bravúrosan kommercializált ipari rocknak.

Az Einstürzende Neubauten (magyarul: Leomló Panelek, ami - ahogy a zenekar egyik lemezcíme is utal rá - a Richter-skála ötödik fokát jelenti)) korai munkásságára a legszélsőségesebb zajzene volt jellemző. A zenészek - az együttes nevében is megjelenő rombolás avantgárd gesztusával - elsősorban a klasszikus dalformát bombázták szét formailag és hangszerhasználat szempontjából egyaránt. Zenei eszköztárukba elsősorban különböző csövek, fémtárgyak, motoros fűrész, kompresszor és hasonlók tartoztak - és tartoznak ma is. Teljes mértékben szakítottak a hagyományos verzé-refrén felépítésű dalformával, az ipari tárgyakon ütött szuggesztív ritmust szaggatott kiabálás tarkítja és a legkülönbözőbb indusztriális zajok kísérik. Mindez különösen koncertkörülmények között vált hihetetlenül szuggesztív hatásúvá.

A nyolcvanas évek második felétől azonban fokozatos csendesedés és klasszicizálódás jellemzi a zenekart. Egyre többet használnak szintetizátort - például a vonósszólamok előállítására - sőt, olyan klasszikus hangszerek is megjelennek, mint a gitár és basszusgitár. Az 1989-es, legendás borítójú (élvező lovat ábrázoló) Haus der Lüge pldául rengeteg rokon vonást mutat a Nine Inch Nails ugyanabban az évben megjelent Pretty Hate Machine-jével. A szépséges és nagyívű Silence Is Sexy vagy a kissé didaktikus filmzenelemez, a Berlin Babylon, illetve a 2004-es Perpetuum Mobile pedig már végleges visszatérést jelent a hagyományos formákhoz - mélységeik végképp nem a rombolás bűvöletében, hanem a finom hangulatokban és hangulatváltásokban, Blixa Bargeld német-angol szövegeinek szépségében, és a lenyűgözően összetett hangképekben keresendők.



Tagok:

Blixa Bargeld

Alexander Hacke

N. U. Unruh

Rudolph Moser

Jochen Arbeit

Boris Wilsdorf



Diszkográfia:

Kollaps (1982)

Strategien gegen Architektur '80-'83 (1983)

Zeichnungen des Patienten O.T. (1983)

Halber Mensch (1985)

Fünf aud der Nach Oben Offenen Richterskala (1987)

Haus der Lüge (1989)

Tabula Rasa (1993)

Ende Neu (1996)

Silence Is Sexy (2002)

Berlin Babylon (filmzene) (2002)

Perpetuum Mobile (2004)

Alles wieder offen (2007)