Buddy Endre

Bármelyikük nyert volna, mi veszítünk

Elon Musk és Mark Zuckerberg ketrecharca tökéletes látványossága lett volna az újfajta feudalizmusnak.

Az elmúlt hónapban egymásnak feszült Elon Musk, a Tesla vezérigazgatója és az egykor Twitterként ismert X tulajdonosa és Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója. Pontosabban feszültek volna, mert a beígért ketrecharcmérkőzés valószínűleg már nem fog megtörténni.

Úgy indult, hogy Musk bepöccent, miután Zuckerberg létrehozta a Twitterre megszólalásig hasonlító Threadset, egy újabb közösségi platformot, ami az ígéret szerint „józanul” fog működni. A Twitter tulajdonosa, nyilván, bizonyítandó, hogy ő aztán józan, június 21-én arról posztolt, hogy készen áll egy jó bunyóra, ha az ellenfele is. „Küldd el a helyszínt”, replikázott Zuckerberg.

Csak hogy végképp egyértelmű legyen mindenkinek, hogy a világ leggazdagabb emberei nemcsak borzasztóan idegesítő és kicsinyes egyének, de infantilis barmok is, Musk anyja azzal hűtötte a kedélyeket, hogy a fiának tilos verekednie,

nem sokkal később Musk pedig péniszmérő versenyre hívta Zuckerberget.

Ebből aztán ugyancsak nem lett semmi, de a Facebook atyja sem bírta maszkulin erődemonstráció nélkül, és félmeztelen képet posztolt két MMA-harcos társaságában.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Israel Adesanya (@stylebender) által megosztott bejegyzés

A világ ekkor úgy látta, hogy a két antipatikus bunyós közül Zuckerberg az esélyesebb, aki feketeöves jiu-jitsu mester, még érme is van. Musknak csak a toxikus maszkulinitás élőbálványa, Andrew Tate ajánlotta fel a segítségét. 

Előbb Las Vegas került elő helyszínként, az UFC elnöke, Dana White már „a világtörténelem legnagyobb bunyójáról” beszélt – nyilván megfeledkezve az Achilles vs. Hektór, a Muhammad Ali vs. Joe Frazier vagy éppen a verekedős Marika néni vs. biztiőr összecsapásról a Mónika Show-ban.

Augusztus 7-én Zuckerberg kitűzte a bunyó időpontját, amire Musk nem reagált – állítólag edz, és meg is sérült közben. Korábban még arról beszélt, hogy rozmár-stílusban fog küzdeni, ráfekszik a tizenöt kilóval könnyebb ellenfelére, és nem mozdul, amíg meg nem adja magát. A bevételek pedig egy veterán katonai alapítványt támogattak volna. Hogy igazságosak legyünk: végül Musk futamodott meg, Zuck csalódottan kommentálta, hogy a Twitter-vezér nem veszi komolyan a mérkőzést, amire egyébként ő bármikor készen áll.

Musk tett még egy erőtlen kísérletet arra, hogy beadja, valójában csak viccelt. És ennyi volt.

 

Hiába lenne fantasztikus látványosság a világ szupergazdag embereinek bunyója, ne örüljünk neki.

Musk az alternatív jobboldal dédelgetett figurája, aki a szólásszabadság helyreállítására hivatkozva vette meg a Twittert, hogy aztán a saját előnyére buherálja az algoritmusokat, és teret engedjen mindenféle áltudományos, gyűlöletkeltő konspirációs teóriának. Zuckerberg a Facebook élén nem politizál, saját bevallása szerint libertariánus elveket vall, de a Covid idején letiltotta a vakcinaellenes posztokat, és sokszor magára haragítja a szélsőjobboldalt. Kettejük harca jól mutatná, miből választhatunk manapság: jobboldali populizmus és autoriter centrizmus áll szemben egymással. Egyik sem tetszetős.

Csak az biztos, hogy mi, parasztok jól szórakozunk.

A sokat idézett statisztika szerint a világ leggazdagabb 85 emberének annyi pénze van, mint a legszegényebb 3,6 milliárdnak, és miközben olyan férfiak ütik egymást a tévében, akik zsebből kifizetnének országokat, azt képzelhetjük, hogy az ütéseket mi visszük be Musknak vagy Zuckerbergnek. De az, hogy ebből az „igazságtételből” rögtön médialátványosság lesz, minden reményt eloszlat, hogy bármi változni fog. A vagyoni egyenlőtlenségekből, a társadalmi osztályok leszakadásából származó feszültség a közösségi médiába áramlik, ahol pénz lesz belőle. Hiába hazudják, hogy az internet demokrácia-elvű és elitellenes. A ketrecben két olyan platform vezére verekedett volna egymással, akik a Facebook és a Twitter élén sosem látott mértékben befolyásolhatják a társadalmi párbeszédet. Azt is, hogy miről, és hogyan, kivel beszélgetünk.

Hiába visel posztmodern köntöst és történik egy információs tömegtársadalomban, nem ismeretlen, hogy vagyonos emberek kardot, pisztolyt ragadjanak és megmérkőzzenek egymással.

Ezt csinálták grófok, márkik, nábobok és hercegek évszázadokon át a becsületük, önérzetük, egójuk védelmében. És ilyesmi történne most is, színes illusztrációt szolgáltatva olyan tudósok észrevételeihez, mint Joel Kotkin, Yanis Varoufakis és Mariana Mazzucato, akik az utóbbi években – különösen a 2008-as válság után – elsőként hívták fel rá a figyelmet, hogy amiben élünk, egyre kevésbé emlékeztet a tiszta kapitalizmusra, inkább valamiféle feudalista berendezkedés alakul ki. Csak éppen a korrupt politikusok feleségeiből influenszerek, a reality-sztárból amerikai elnök, a milliárdosokból egyben szórakoztatók lesznek. Közben a Facebook, a Microsoft vagy az Amazon – és persze a kevésbé szem előtt lévő gigavállalatok – erősebbek, mint egy állam, és ahogy Musk a „rozmár-hadművelettel”, ráfekszenek a kisemberre, és addig nehézkednek rá, míg ki nem fúj.

Biztos jól szórakoztunk volna, amikor jellegtelenül szürke pólókban feszítő Zuckerberg és a 13 éves kamasz „érettségével” mémelő Musk egymásnak ugrik. Az elmúlt századok önérzetes báróiban legalább volt annyi, hogy elmentek hajnalban a párbaj helyszínére.

De ezek, szegény gazdagok, még verekedni sem mernek.