Lassan tényleg olyan érzésünk lehet, hogy az internetes streamingszolgáltatók újra feltalálják a televíziót.  A SkyShowtime a női Columbóval, a Partizán Napkelte-utánérzésű reggeli műsorokkal hódít a YouTube-on, de vannak tehetségkutatók és valóságshow-k, arra pedig ne is térjünk ki, hogy a szponzorált tartalmakkal telepakolt Instagram és TikTok kezdenek úgy kinézni, mint egy véget nem érő teleshop-műsorfolyam. A Netflix új, hatrészes dokusorozatáról bármely history channel éjszakai műsorsávja juthat eszünkbe.

A Hitler és a nácik: A gonosz a vádlottak padján becsülettel megcsinált ismeretterjesztő sorozat Hitler korai életéről, felemelkedéséről és politikai útjáról a müncheni sörpuccstól öngyilkosságáig. A hat, egyenként egyórás epizód vissza-visszatérő kerete az 1945 őszétől egy éven át folyó nürnbergi per, amelyben Hitler és Joseph Goebbels propagandaminiszter felett már ítélkezhettek a szövetségesek, de még végignézhette a világ, hogy a náci vezérkar egytől-egyig ártatlannak vallja magát a II. világháborús pusztításokat követően.

Joe Berlinger rendező, aki korábban játékfilmben és dokumentumfilmben is feldolgozta a sorozatgyilkos Ted Bundy sztoriját, bevallottan történelmi egyszeregyet készített. A sorozattal mindent elmond, amit a Német Császárság végétől az ország kettéosztásáig megkérdezhetnek egy emelt töriérettségin, még egy kicsit többet is. Egy interjú szerint akkor határozta el, hogy történelmi sorozatot készít a fiataloknak, amikor a fülébe jutott egy kutatás arról, hogy

a milleniumi generáció kétharmada nem tudja, mi történt Auschwitzban.

Hasonló motivációval készült egyébként a hatvanas évek elején William L. Shirer vaskos könyve (A ​Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása), ami a Netflix-doku alapjául szolgál. A készítők AI-szoftver segítségével rekreálták a történész hangját, aki egészen a világháború kirobbanásáig Németországban élt, és az első sorból látta Hitler hatalomba kerülését, később pedig a nürnbergi perről is személyesen tudósított.

Mivel a nácizmusról sok ezer órányi dokumentumfilm készült már, a netflixes produkciónak valamiben újat kell nyújtani. Ha valamiért érdemes megnézni Joe Berlinger sorozatát, az

a páratlanul szépen feljavított és színezett archív felvételek tömege,

ami kétségtelenül közelebb hozza azokat a vészterhes időket, amikor a németek egy emberként integettek Führerüknek. De színészek által újrajátszott jelenetek is vannak, amik azt szolgálják, hogy minél közelebb érezzük magunkhoz ezt az időszakot. Ezekben magyar szereplők széles gárdáját látjuk. A vezért Kozma Károly alakítja, akit az Aranyéletben és a Kojotban is láttunk már, Eva Braunt Szilvási Anna, Rudolf Hesst Bergendi Barnabás, Heinrich Himmert pedig Dankó István – és még sorolhatnánk a hazai színészeket.

A hitleri Németország a történészek és amatőr történelemrajongók slágertémája, lehet, hogy a Wehrmacht egy-egy páncélos hadosztályának vaskosabb szakirodalma van, mint a holodomornak vagy Belga-Kongónak. Szinte megszállott érdeklődést tapasztalunk, ha ezekben a párszáz forintos, puhafedeles könyvekben  a nácik ördögi zsenialitásáról, titkos társaságairól, rejtett céljairól esik szó, de

a diabolikus géniusz képét látjuk a popkultúrában is, ahol a nácik képesek az időutazásra, az elveszett frigyládát kutatják, zombikra vadásznak és az űrbe utaznak.

Joe Berlinger rendezőnek szerencsére eszébe sem jut az ilyesféle legendárium bővítése. Sokkal több figyelmet fordít arra, milyen

nevetséges és rémisztő jelenség volt a hitleri populizmus és tömegpszichózis, és milyen éles ellentétben áll a felsőbbrendűség elmélete azzal a rontással, amit végül a nácik országukra és Európára hoztak.

Így aztán a főszereplő Kozma Károlynak is az a legfontosabb feladata, hogy miután a Mein Kampfban megírt zavaros elméletek készen vannak, őrjöngve szónokoljon és a bunkerben habzó szájjal üvöltsön a vezérkarral.

A tengerentúli kritikák nem felejtik el megemlíteni, hogy a dokumentumfilm-sorozatot éppen akkor mutatják be, amikor Donald Trumpot jogerősen is elítélték, Európában szinte minden országban erősödik a szélsőjobboldal, az oroszok rendszerszintű háborús bűnei pedig a világháború mértékeit idézik. Érdemes óvatosan bánni az ilyen összehasonlításokkal, de ezeket a párhuzamokat maga a dokumentumfilm sem idézi fel. Mindenesetre talán a legfiatalabb nézőknek is szembetűnő lesz, hogy a weimari köztársaság politikai szélsőségei, társadalmi megosztottsága és elfojtott feszültségei mai korunktól sem egészen idegenek.

Elérhető magyar szinkronnal a Netflixen.