Létrehozható-e olyan olvasmánylista, mely általánosan használható bármely országban, földrészen?
Peterborough-t a katedrálisa, a múzeuma, az archeológiai parkja és a gótikus építészeti látnivalói miatt keresik föl azok a turisták, akik Cambridge vagy Nottingham felé veszik az irányt, mert nagyjából e kettő között található, félúton. Nem Peterborough-nak csapnék hírverést, noha az se volna fölösleges. Inkább az ott megjelenő Moment című lapnak, amelyet a főszerkesztő, Mark Wilson regionális életstílus-magazinként definiál. Online hozzáférhető. Amy E. Schwartz a lap vélemény rovatát vezeti, meg azt a részleget, amelyik könyvkiadással is foglalkozik.
Amy kisasszony vagy asszony vagy embertárs figyelemre méltó cikkben számol be arról, hogy átrágta magát háromszáztizenhat (azaz 316) kommenten, amelyek azzal kapcsolatban íródtak, hogy a Howard egyetem takarékosságra hivatkozva megszünteti a hagyományosnak mondható Classics Department működését. Ez tulajdonképpen a bölcsészkar régi irodalom tanszékének feleltethető meg. Az egyetem vezetőit heves támadások érték e döntésük miatt, tombol a vita a sajtóban. Több mérvadó szaktekintély úgy véli, szellemi katasztrófát okoz, ha a klasszikus illetve antik műveket nem oktatják.
Árnyalja – sőt színezi – a képet, hogy a Howard University alapvetően a színesbőrű (korszerűtlenül: a fekete) diákok képzésére jött létre. Őket, mint tudjuk, igazán sokáig nem vették föl a “fehér” egyetemekre, és végképp nem a hét legelitebbnek tartott intézménybe, amelyeket Ivey League-nek hívnak, mert angol módra borostyánnal futtatják be épületeiket. E vonakodás nyomait még érzékelhettem a Yale-en a nyolcvanas évek végén is.
Kell-e színesbőrű egyetemistáknak Arisztotelész és Platon ahhoz, hogy eltájékozódjanak az irodalom és a filozófia őserdejében? Kell-e Thoreau, Sterne, Mark Twain, Victor Hugo, Thomas Mann? Lehetséges, hogy elegendő, ha a Howardon csupán a színesbőrű irodalom színe-javával ismerkednek meg? Hm… ezen az alapon viszont mi, sápadtarcúak, olvassuk-e az afrikai, ázsiai szerzők műveit? Számít-e, hogy a bőrük sötét vagy sárga vagy bármilyen, a miénktől különböző árnyalat?
Én nemet mondok, nyomban és határozottan.
Annak ellenére, hogy e dilemmán igazán komoly agykapacitással rendelkező professzorok vitatkoznak mostanában.
Egyáltalán, teszi föl a kérdést Amy E. Schwartz, létrehozható-e olyan olvasmánylista, mely általánosan használható bármely országban, földrészen? Hát... Míg töprengek, ő érvel tovább, s eljut odáig, hogy Jesse Jackson tiszteletes és polgárjogi harcos gondolatai nyomán sok egyetem hallgatósága eljutott az annak idején közismert gúnydalocskához: “Hey, hey, ho, ho, Western Culture’s got to go.” Ezt fújták kórusban például a Stanfordon, a Berkeley-n, a UCLA-n s más egyetemeken a diákforrongások időszakában. Szabad magyarításomban: “Hé, hé, hó, hó, Nyugat kultúrája, szépen gyorsan takarodj a ‘csába!” Arról nem énekeltek, hogy mi kerüljön a helyébe.
A kommentekből Amy E. Schwartz arra következtetett, hogy az igazán összetartó vallási közösségek hangadói se képesek megegyezni a legkisebb kulturális közös többszörösben. Vegyük csak a zsidókat, a könyv népét, ahogyan nevezik önmagukat bizonyos kanonikus szövegekben. A Moment kiadott nemrég egy kötetet, amelyben a “Kérdezd meg a rabbikat” című rovatukból válogattak figyelemre méltó részleteket. Hisszük e vagy sem, a tíz megkérdezett rabbi – tíz különböző vallási változat képviselői – alig tudott egyetérteni bármiben. Akkor viszont mi az a gondolat, ami mégis összeköti vagy összetartja őket? Talán, hogy hinni kell istenben? Ó nem, bizonyos reform rabbik szerint egyáltalán nem szükséges, hogy emberfölötti erőben higgyen az, aki vallásos zsidó. Talán akkor a kóser törvények elfogadása? Biztosan nem, hiszen ahány variáció ismeretes a neológtól az ortodoxig, annyiféleképpen értelmezik és tartják be ezeket, vagy nem. Esetleg a sábesz szabályok követése? Szinte hihetetlen, ám ebben sincs teljes egyetértés.
Meghökkentő. Ha egy annyira összetartónak és okosnak tekintett nép (embercsoport, vallási közösség) sem képes előállni a mindenki, vagy legalább sokak által elfogadható nézetekkel, akkor mi, szegény belgák, mi a túrót csináljunk?
Én a magam részéről első lépésként meg fogom rendelni a szóban forgó könyvet. Ha annak utána megvilágosodásom támad, híradással leszek.
