Olyan nehéz lesz a szív, ha az ember elolvassa a felmérések eredményeit, amelyek megjelennek a sajtóban.
Például azt, hogy megbízható szociológiai vizsgálat számadatai szerint a magyar társadalom egészében jelen van az antiszemitizmus. A felnőtt népesség harminchat százaléka tekinthető antiszemitának, ötvenhat százalékuk pedig úgynevezett kognitív antiszemitának (aki önmagát nem tartja annak, megnyilvánulásai alapján azonban mégis az). Minderről sajtótájékoztatón számoltak be a minapában. Az MTI tudósításában még az is szerepel, hogy keddi napon.
Itt a Holdon még kevésbé értem, hogy miként lehetséges ez. Annyira logikus volna, hogy a holokauszt után az emberiség épeszű része még Kelet- és Közép-Európában is ráébredjen:
hiába semmisítik meg egy kisebbség (nemzetiség? vallásközösség? származási csoport?) tagjainak színe javát haláltáborokban, illetve hiába korlátozzák a létszámukat egyetemeken, foglalkozásokban, kamarákban, attól a favorizált többségnek nem lesz jobb.
Szakállas poén: valaki leszögezi, hogy haladéktalanul ki kell irtani a biciklistákat. Kérdik tőle, mér a biciklistákat? Mire ő: mér a zsidókat?
Hátborzongató történelmi tény, hogy a második világháború után a táborokat túlélő maroknyi zsidót sokhelyütt ellenségesen fogadták, főleg azért, mert eltulajdonított ingó és ingatlan vagyonukat nem akarták visszaadni nekik. Erről szól többek között Závada Pál Egy piaci nap című regénye. Pogromok törtek ki, például Miskolc tájékán és Kunmadarason. Nekem ettől is megáll az eszem. Ugyancsak döbbenetes az 1945 című kisregény és az abból készült film (író: Szántó T. Gábor, rendező Török Ferenc). Az egész alföldi falu halálra rémül, mert két zsidó érkezik haza, leszállnak a vonatról egy hatalmas ládával. Összeesküvés szövődik ellenük, a polgármester vezetésével, akit a film kedvéért fölismerhetetlenre meghízott Rudolf Péter alakított, nézetem szerint zseniálisan. Ennek a dagadtságnak sokkal tartalmibb az üzenete, mint Robert de Niro hasonló megoldásának Martin Scorsese Dühöngő bika című mozijában. Ám a hazatértek csupán egy koporsót hoztak, hogy eltemessék a halottjukat itt, a szülőföldön, a tőlük elzabrált holmival nem törődnek.
Na de kérem, 2021-et írunk. Miként tarthatunk még mindig ott, hogy három felnőttből legalább egy antiszemita, és kettőből több mint egy kognitív antiszemita? Az említett fölmérések szerint valamennyi parlamenti párt támogatóinak körében nagymértékű a zsidók elutasítása, és magas a kognitív antiszemiták aránya. Jobb- és baloldali politikusok is játszadoznak a holokauszt relativizálásával. Ezt Heisler András jelentette ki a sajtótájékoztatón. Hann Endre, a kutatásban részt vevő Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a közvélemény szondázását 2013 óta végzik, azonos módszerekkel, ezerkétszáz ember személyes megkérdezésével.
A kognitív antiszemiták száma 2013-ban az emberek ötvenhárom százaléka volt, 2018-ra viszont hatvanhárom százalékra emelkedett. Talán örülhetnék, mert 2019-re viszont picit csökkent, ekkor mérték az ötvenhat százalékot. Nem tudok örülni. Már csak azért sem, mert a közzétett adatok és táblázatok szerint főként a konzervatív, szélsőjobboldali gondolkodáshoz tapad az antiszemitizmus, vagyis „azok hajlamosabbak az előítéletre, akik erkölcstelen dolognak tartják a homoszexualitást, korlátoznák az országban a színes bőrűek számát, szigorítanák a terhesség-megszakítást és a menekültek befogadását, vagy támogatják a halálbüntetést.”
Ennél is aggasztóbb, hogy bár a fizikai atrocitások száma viszonylag kevés, de azért akad elég: a Mazsihisz biztonsági szolgálata 2019-ben ötvenhat, 2020-ban pedig hetven antiszemita megnyilvánulást regisztrált, a szám 2015 óta folyamatosan emelkedik. Gyűlöletbeszédből 2019-ben húsz, 2020-ban harmincegy esetet jegyeztek fel. Ilyen például a horogkereszt vagy a Dávid-csillag antiszemita tartalmú használata is.
Na neee. Mi lesz így? Mi lesz itt?
Idéznem kell a BTK idevágó paragrafusát.
216. § (1) Aki más, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz, vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az adott csoport tagjában riadalmat keltsen, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Tisztelettel érdeklődöm, az érvényes jogszabály miért nem tartatik és tartattatik be a mi hazánkban? Figyelem, drága rendőrség, ügyészség, egyéb hatóságok, hivatalból üldözendő bűncselekményről van szó.
És még nem esett szó a cigányok, tótok, svábok, kínaiak s más bevándorló csoportok aktuális sérelmeiről. Essék.
Minél többször, annál jobb. Hátha eljut az ilyesfajta gyűlöletet szítók agyáig. Nem szabadulhatok a velem született gyermekes derűlátástól.
