Viccnek is kifingott már az Észbontók.
Emlékszem, amikor indult az Észbontók, akkor tök jópofa műsornak tartottam. Oké, rohadt vicces volt. Jó volt a koncepció és valahogy friss és merész volt az egész. Persze, megint azon kellett röhögni, hogy valaki mekkora idiótaságot mond, de ez van, ilyen a showbiznic. Eltelt jónéhány év, és máris a 10. évadnál járunk, ami lehet, hogy jubileumi és megérdemli a vakon hajbókolást,
de a semmit nehéz ilyen szinten dicsérni.
Vannak azok a helyzetek, amikor a bevált csapaton nem érdemes változtatni. Rengeteg ilyen műsor van, aminek a koncepciója, a felépítése, de még az adásról adásra kitalált fordulatai is évadról évadra szinte ugyanazok. Csak a szereplők változnak, meg talán egy picit a díszlet. Néha ennyi elég is, sőt, elég kell, hogy legyen, mert minden műsornak a casting a lelke. (Lásd: A nagy(on szar) Ő tipikus esete.)
Lehet, hogy pont egy nagyon fáradt adást néztem, de ez ne legyen már mentség. Azt gondolom, hogy a nem vicces emberek helyett, a sótlan vendégek megnevettetésére, meg persze a nézők instant szórakoztatására van ott a műsorvezető, aki oldja a hangulatot. Ezért lett gondolom lecserélve Kovács Áron, aki helyére jött a minőségi váltásnak szánt Kiss Ádám. Előbbi tapasztalt műsorvezetésben, utóbbi remek stand-up humorista. A közös bennük, hogy egyikük sem túl jó ebben a műsorban.
Kiss Ádám látszólag nem tud felépíteni egy jó poént a vendégek eszement agymenéseire - vagy a vágószobában marad örökre. Béna szóvicceket puffogtat, amit a közönség se vesz le jól. Valahol itt lehet a probléma, hogy nincs elég szabad tere a humoristának. Oké, hogy ez nem az ő önálló estje, de mégis ő az arca a műsornak, tehát hadd tessék már neki megengedni, hogy ellopja a show-t. Az is baj lehet, hogy Kiss Ádám talán karrierje kezdetén se lépett fel ilyen kevés ember előtt, mint az Észbontók díszletében, ahol ránézésre 10 statisztával és a 4 játékossal van kivattázva a tér, hogy ne kongjon az ürességtől a stúdió.
Mindenki mereven feszeng ebben a szerepben, mert a feladatokkal megküzdő embereket mégsem lehet rommá ekézni, hisz abból botrány lenne. De miért ne lehetne jobban és többet élcelődni magán a kérdéseken, vagy a megoldás levezetésén?
