Konkoly Zsófia ezüstérmet szerzett 400 méteres gyorsúszásban a tokiói paralimpián. Hajmási Éva a negyedik helyen zárt a kerekesszékes kardozók között, míg Ocelka Róbert tizedik lett a 4000 méteres üldözéses versenyben.
Konkoly Zsófia az S9-es kategória idei Európa-bajnoka megnyerte délelőtt az előfutamát és 4:44.74 perccel, a legjobb idővel jutott az esti döntőbe.
A 19 éves pécsi úszó – akinek nem fejlődött ki rendesen a jobb karja – a fináléban is remekül versenyzett, és végül csak centimétereken múlt, hogy nem sikerült győznie.
Száz és kétszáz méternél a negyedik helyen fordult, 250-nél azonban már a második helyen haladt a rajttól végig vezető ausztrál Lakeisha Patterson mögött. A táv hátralévő részében óriásit hajrázott, egyre jobban megközelítette a fáradó riválist, de végül nem sikerült utolérnie, mindössze nyolc századmásodperces hátránnyal a második helyen végzett.
“Az előfutam után visszamentem pihenni egyet a szállásra, három órával a döntő előtt pedig már újra itt voltunk az arénában. Nagyon jó verseny volt ez a döntő, és nagyon örülök annak, hogy így sikerült” – nyilatkozott Konkoly Zsófia. “A hajrában beleadtam a szívemet, szinte csak az vitt előre. Már a selejtezőben is egyéni csúcsot úsztam, a fináléban pedig még azon is javítani tudtam, így teljesen elégedett vagyok azzal, hogy ez egy ezüstéremre volt elég. Sőt, ha bronzérem lett volna, annak is nagyon tudtam volna örülni” – tette hozzá.
Elárulta még, hogy bár az előfutam végül sima lett, előtte izgult, milyen időt tud majd úszni, mert korábban sérült volt a bokája, amit két-három hetet pihentetni kellett. A döntőben meg azért izgult, hogy minél előbb tudjon végezni.
Ugyanebben a számban a még csak 15 esztendős Payer Kata 5:23.14 perccel hetedik lett ugyanabban az előfutamban, amelyben csapattársa is úszott, és összesítésben a 14. helyen zárt.
Konkoly Zsófia a magyar küldöttség első érmét nyerte Tokióban. Öt évvel ezelőtt 100 pillangón (S9) szerzett bronzérmet.
A szerdai versenynapon még egy magyar volt érdekelt az úszódöntőkben, Adámi Zsanett 100 méter háton, az S2-es kategóriában. A 26 éves versenyző előfutamában egy ellenfelét megelőzve negyedik lett 3:09.16-tal, ezzel biztosította helyét a nyolcas fináléban.
A merev ízületekkel született magyar parasportoló a döntőben is egy vetélytársát tudta maga mögé utasítani, ezzel a hetedik helyen végzett. A számot a címvédő, világbajnok és világcsúcstartó szingapúri Jip Pin-hsziu nyerte.
Nők 400 m gyors, S9-es kategória:
Lakeisha Patterson (Ausztrália) 4:36.68 p
2. KONKOLY ZSÓFIA (MAGYARORSZÁG) 4:36.76
3. Toni Shaw (Nagy-Britannia) 4:39.32
…14. PAYER KATA (MAGYARORSZÁG)
Nők, 100 m hát, S2-es kategória:
Jip Pin-hsziu (Szingapúr) 2:16.61 p
2. Jamada Mijuki (Japán) 2:26.18
3. Fabiola Ramirez (Mexikó) 2:36.54
…7. ADÁMI ZSANETT (MAGYARORSZÁG) 3:11.88
Hajmási Éva kikapott az elődöntőben
Szerdán a férfiak és a nők számára is a kard egyéni küzdelmeket bonyolították le mindkét sérültségi kategóriában a Makuhari Rendezvényközpont B csarnokában.
A nőknél az A kategóriában, melyben a vívás szempontjából kevésbé sérültek versenyeznek, Hajmási Éva a csoportjában, ahol még öt tusra mentek az asszók, olasz, lengyel és brit ellenfelét simán verte, az ukrántól szoros küzdelemben kikapott. Ezzel negyeddöntőbe került, ahol a lengyel Kinga Drozdzzal csapott össze. Ebben az ütközetben komoly hátrányból kapaszkodott vissza, 5-12 is volt már az állás ellenfele javára, végül egy találattal ő győzött.
Az elődöntőben a kínai Csing Piennel vívott, méghozzá kiélezett csatát. Nagyon megnehezítette a 2019-ben egyéniben és csapatban is világbajnok ellenfele dolgát, aki csak az asszó vége felé tudott számára megnyugtatóan ellépni. Hajmási 9-12-ről 11-12-re felzárkózott – a kínai előbb korai indulás miatt kapott büntetőpontot, majd azért, mert elemelkedett a székéről -, a folytatásban viszont már csak Csing adott tust. Többször előfordult, hogy a magyar kardozó, bármennyire is próbált előre nyúlni, nem érte el a mélyen hátra hajló ellenfelét, aki viszont előbb-utóbb érvényes találatot tudott bevinni.
A bronzmérkőzésen a legutóbbi vb-n harmadik ukrán Jevhenija Breusz várt Hajmási Évára, aki egy robogóbaleset következtében elveszítette bal lábát térd felett. Az asszó 4-4-ig alakult szorosan, utána az ukrán akciói voltak pontosak, ennek eredményeként az egyperces szünetben már négytusos hátrányban volt a magyar vívó (4-8). A helyzet a folytatásban sem változott alapvetően, bár két videózás is kedvező eredménnyel zárult, a különbség érdemben nem csökkent, végül öt tusnyi lett.
“Most még nem örülök a negyedik helynek, mert éremért jöttem ide” – mondta az MTI-nek Hajmási Éva. “A dobogó legfelső fokán szerettem volna állni, mint minden sportoló. Aki kvótát szerez egy olimpiára, paralimpiára, az azért jön, hogy megnyerje. Viszont ha már szűkült a kör, akkor az éremnek is örültem volna. A bronzmeccset nagyon sajnálom, negyediknek lenni nem jó érzés, de próbálom ezt majd megemészteni természetesen, és még van a tőr egyéni, meg a tőr csapat, amire teljes mértékben fogok készülni.”
Hozzátette, hogy az elődöntőben nem találta a megfelelő távolságot kínai ellenfelével szemben, az ukrán kardozó pedig, akivel a végén vívott, azért általában meg szokta őt verni.
Ugyanebben a kategóriában Veres Amarilla, aki a csoportban olasz és amerikai kardozót győzött le, kínai és ukrán riválisától viszont vereséget szenvedett, így egyedüliként neki már a nyolc közé jutásért is vívnia kellett a direkt kieséses táblán. A lengyel Marta Fidrychhel szemben nagy hátrányt szedett össze és bár a vége felé közelebb zárkózott, kikapott. Utóbb azt mondta, több olyan találat is volt, amit szerinte ő adott és nem ő kapott, de majd vissza kell nézni az asszót, hogy reális képet kapjon.
A komolyabb sérültségi fokot jelző B kategóriában tizenketten voltak, itt két csoportban vívtak. Madarászné Mező Boglárka japán, orosz és brazil vívó ellen sikerrel járt, kínaival és ukránnal szemben viszont alulmaradt, ezzel közvetlenül negyeddöntős lett. Ott aztán váratlanul leblokkolt, kínai ellenfelével nem tudott mit kezdeni, így simán kikapott.
A férfi kardozóknál az A kategória 15 vívóját három csoportba sorolták be
Osváth Richárd, aki öt éve ezüstérmes volt a riói paralimpián, orosz ellenfelétől kikapott, japán, kanadai és görög riválisát viszont legyőzte, így a hiányos 16-os táblán az első körben nem vívott. A negyeddöntőben a kínai Tien Csien-csüannal került szembe, és várható volt, hogy komoly küzdelem alakul majd ki közöttük. A 2019-es világbajnok ázsiai még akkor sem omlott össze, amikor Osváth már 12-8-ra vezetett, sikerült felzárkóznia, végül pedig a döntő tus is az övé volt 14-14 után.
Ebben a fegyvernemben fontos a gyors támadásindítás, és a fokozódó tét miatt sok volt a korai indulás, ami az első sárga lap után már mindig egy büntetőpontot vont maga után.
“Megvolt a taktika, tudtam, hogy mit fog csinálni, csak az a baj, hogy más távolságról. Annyira közel voltunk, hogy azt, amit kivideóztam, kielemeztünk, gyakoroltam, szinte nem is tudtam végrehajtani” – értékelt az MTI-nek Osváth. – Annyira közel voltunk, hogy +kész, rajtára+ jött egy gyors támadás, ha elmentél hátra, nagyon kicsi volt az esélye annak, hogy ne érjen el. Majdnem 1,95 magas, hosszú, gyors, úgyhogy inkább előre próbáltam indulni”
– folytatta, hozzátéve, hogy nem a versenynek ebben a szakaszában kellett volna találkozniuk és szerinte a kínai akár meg is nyerheti az aranyat.
Elismerte, hogy sokszor mozdult be, mert idegekkel nem bírta a helyzetet.
“Sokszor bemozdultam, sőt 12-9-nél kaptam egy tust, az oldalbíró azt látta, hogy felemelkedtem a székről, elhagytam az ülőfelületet, és ekkor kaptam egy pirosat is, ami még egy tus, úgyhogy 12-9-ről lett egyből 12-11. Hát ez benne van a vívásban sajnos, de azért az egy tusok néha zavarók tudnak lenni. Főleg így, hogy négybe jutásért történt, úgyhogy egy kicsit csalódott vagyok.”
A B kategóriában 13 kardozó szerepelt két csoportban. Tarjányi István három sikerrel és két vesztett asszóval lépett tovább. Brazil, francia és kanadai vívónál bizonyult jobbnak, az orosz és a lengyel kardozóval szembeni mérkőzésén viszont alulmaradt. Neki sem kellett vívni a 16 között, a négybe jutásért pedig a lengyel Adrian Castróval mérkőzött, akitől simán kikapott.
“A célom sikerült, mert az az volt, még jó tíz évvel ezelőtt, hogy kikerüljek a paralimpiára, és itt vagyok. Ahhoz képest, hogy ez az első paralimpiám, ez jó eredmény szerintem – mondta. Boldog is vagyok, de az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, mert ha már itt voltam, ha küzdéssel is, de a dobogóra szerettem volna kerülni. Emiatt egy picit csalódott is vagyok.”
A tizedik helyen végzett a kerékpáros Ocelka Róbert szerdán a 4000 méteres üldözéses versenyben
A B1-es kategóriában szereplő látássérült sportoló a guide-jával, Nagy Gergellyel a harmadik párban, a szingapúri versenyzőtársával tekerte le futamát, és később kiderült, hogy a 4:42.401 perces eredménnyel két ellenfelet előzött meg, kettőt pedig kizártak. A 14 versenyzőt felvonultató mezőnyben az első két időt elérő került a döntőbe, a harmadik és negyedik pedig a bronzért küzdött.
“Remekül éreztük magunkat a biciklin, ráadásul teljesítettük a célunkat és 18 másodperccel országos csúcsot javítottunk. Nagyon jó volt a pálya és nagyon boldogok vagyunk, a tizedik hely pedig nagyon szép eredmény”
– értékelt Nagy Gergely, aki hozzátette, hogy két nap múlva 1000 méteren is mennek majd az izui Velodrómban, ami nem annyira az ő világuk, de ott is országos csúcsot szeretnének javítani.
Ocelka Róbertre és kísérőjére még országúton is vár feladat az időfutamban és a mezőnyversenyben.
(MTI)
