2021 januárjában, amikor Alekszej Navalnij visszatért Oroszországba, biztos lehetett benne, hogy letartóztatják. Máig nem tudjuk, miért választotta mégis, hogy feladja a biztonságát, azt sem, hogy vajon volt-e benne szemernyi őszinte remény, hogy Vlagyimir Putyin mégsem rendelte el a letartóztatását. De emlékszünk a híradásokból arra a napra, amikor a repülőgépét Moszkvától pár kilométernyire eltérítették – a repülőtéren szimpatizánsok ezrei várták, akik között a rendőrség kegyetlen eszközökkel teremtett „rendet” –, Navalnijt pedig az útlevél-ellenőrzés után elfogták.

Február 16-án, több mint három évvel az elfogása után Navalnij meghalt a börtönben. A halál körülményei tisztázatlanok, de az időzítése nem hagy kétséget afelől, hogy Putyin a közelgő választások előtt formálódó ellenzéknek, a kormányával kritikus választóknak üzent. Azt, amit itthon is hallunk olykor: nem érdemes hősködni, nem érdemes jobb világról álmodni.

Daniel Roher Oscar-díjas dokumentumfilmjéből persze kevés derül ki, milyen lett volna, ha egyszer Alekszej Navalnijból Oroszország elnöke lesz. Az irányok szimpatikusak: bár egykor az orosz nacionalista jobboldal volt a saját politikai közege, Navalnij lassan „behúzott” középre, és

magávé tette az egyetlen üzenetet, amit egy elnyomó rendszerben hirdetni érdemes. Szabadságot, részvételt, a félelem végét ígérte az orosz embereknek.

Hogy maga Navalnij tudta-e, hogy az élete hamar véget érhet? Alighanem tudta.

„Ha meghal – ha ilyesmi történne –, mit üzen az orosz embereknek?” – kérdezi a filmben egy hang a kamera mögött. Navalnij nem akarja komolyan venni a kérdést, tréfálkozva vádolja a kérdezőt: „A halálomra akarsz filmet csinálni?” Azt javasolja, hogy legyen az egy következő film témája. Ez most még legyen izgalmas. Aztán majd egyszer jöhet „az unalmas emlékműsor”.

A dokumentumfilm most, Navalnij halála után még megrázóbb és jottányit sem veszít az érvényéből. Azokat a hónapokat követi végig, miután az ellenzéki vezető ellen merényletet követtek el novicsokkal, a „Putyin védjegyének” is mondott idegméreggel. Amikor Navalnij rosszul lett, a repülőgép, amin tartózkodott, kényszerleszállást hajtott végre Omszkban. Látjuk a kórház igazgatóját, aki hetet-havat összehord, nyilván az FSZB utasítására, látjuk a feleséget, Julija Navalnaját, akit nem engednek férje közelébe. Az ő közbenjárására szállítják Navalnijt egy német kórházba, ahol lehetősége van felépülni.

Megtalálta a saját gyilkosait

A film derekát adó, igazán érdekes epizód persze az, amikor a Bellingcat oknyomozó újságírójának, Christo Grozev segítségével kinyomozzák, kik voltak azok, akik a novicsokos támadást elkövették. A Bellingcat nyomozási módszerei eltérnek a legtöbb sajtómunkásétól: nem szivárogtatókra, forrásokra (ahogy a szakmában régimódian nevezik: „nyelv”-re) támaszkodnak, hanem adatokra, félillegálisan megszerzett telefonszámokra, digitális lábnyomokra, híváslistákra, repülőjáratok utasregisztrációira, amikhez olykor a dark weben jutnak hozzá. Az újságíró segítségével Navalnij megszerezte annak a féltucat embernek a nevét és telefonszámát, akik részt vettek a merényletben.

Ezután történt, hogy Navalnij egyesével felhívta annak az akciócsoportnak a tagjait, akiket megbíztak a merénylettel.

Ahogy annak idején a sajtóban is megjelent, egyiküknek, egy kémikusnak megeredt a nyelve, amikor Navalnij – aki a titkosszolgálat emberének, egy feljebbvalónak adta ki magát – a meghiúsult operáció részleteiről kérdezett. Kiderült, hogy az idegmérget az ellenzéki vezető alsónadrágjában helyezték el, a dózis megfelelő volt, csak a repülőgép kezdett túl hamar kényszerleszállásba. Navalnij és csapata a vonal túlsó végén alig hisznek a fülüknek. Konstantin Kudrjavcev azt is részletesen elmeséli, hogyan semmisítették meg a bizonyítékokat az akcióban.

A jelenet Daniel Roher kommentárjával itt is látható.

Mindenben Putyin ellentéte

Navalnij közvetlen munkastílusa, humora, derűlátása, de oroszos hajlama a végzetszerűségre is kiviláglik a képsorokon. Mindenben ellentéte az orosz diktátornak: Putyin magánéletéről alig tudunk valamit 2013-as válása óta, Navalnij felesége egyben szövetségese, harcostársa volt, aki most, özvegyként maga lépett elő az ellenzék vezéreként. Navalnij egy generációval fiatalabb, tettrekész, nem fél a nehéz keményebb kérdésektől, nem volt KGB-s tisztek alkotják a csapatát, hanem újságírók, nők, fiatalok, demokraták. Emlékezetes momentum, amikor nyomozásuk eredményéről TikTok-videót készít: látszólag nagy kedvvel, a detektívmunka felett érzett sikerétől hajtva.

Amikor Navalnij visszatért Oroszországba, már készen volt egy hatalmas oknyomozó anyag Putyin titkos Fekete-tenger melletti palotájáról. Az 1,3 milliárd dolláros birtokról szóló kétórás anyagot azóta 130 millióan látták a YouTube-on, minden negyedik orosz megnézte, még többen hallottak róla. Azóta Putyin háborút indított Ukrajna ellen, a világ pedig még borúsabb hely lett. Egykor fehéroroszok tömegei meneteltek Minszk utcáin szabadságot követelve, és talán úgy tűnt, az orosz nép is kiutat talál a diktatúrából. Most minden sötétebbnek tűnik.

Az orosz büntetővégrehajtás közlése szerint Navalnij szervezete több hónap betegség után összeomlott. Nem számít, hogy azon a napon megfojtották, megmérgezték, pisztollyal lőtték le vagy tényleg betegség végzett vele. Navalnijt az orosz elnök rendszere ölte meg egy olyan javítótelepeken, ahová senki nem akar kerülni. Az egyik ilyennek, a Vlagyimir megyei 3-as javítótelepnek olyan rossz híre van, hogy a rabok tiltakozásul inkább felvágják az ereiket a csuklójukon, mielőtt odaszállítanák őket.

Az orosz elnök apologetái szerint nem érdemes hősködni: Navalnijról azonban, bár a szemében lassan megkopik a fény, csak olyan képek, videóüzenetek kerültek ki a börtönből, amelyeken látszik az arcán a remény. De miközben azt mutatta, hogy érdemes bátornak lenni, Putyin háromszoros erővel igyekezett beleverni minden alattvalója fejébe az ellenkezőjét.

Nem tudhatjuk, kikel-e ez a mag, amit makacs tiltakozásával, egyenes kiállásával Navalnij elvetett.

Putyin egy újabb kihívójának indulását lehetetlenítette el az elnökválasztás előtt, a tévé csak az ő programját közvetíti, és olyan lábhoz idomított újságírókkal beszélget, mint Tucker Carlson, aki nem merészelte megemlíteni Navalnij nevét az elnök előtt.

Pedig az ellenzéki vezető halála épp azt bizonyítja, hogy még a börtönben is veszélyes volt a hatalomra. Azt üzente, hogy van igazság, létezik még bátorság. Most, hogy Navalnij meghalt, Putyinnak a legendájával kell megküzdeni, ami hosszú távon lehetetlen feladat lesz.

Elérhető az HBO Max kínálatában.