Hollywood visszhangzik a kihasznált nők panaszaitól. Hosszasan lehetne sorolni azoknak a nőknek a példáját, akiket kihasználtak, megrontottak, megaláztak vagy egyszerűen csak pofátlanul alulfizettek a filmiparban egészen az álomgyár létrejöttének legelejétől.

Judy Garland, az Óz, a csodák csodájának gyereksztárja felváltva kapta az altatókat és a serkentőket, hogy kibírja nap mint nap a tizenkét-tizennégy órás munkanapokat a forgatáson. A színésznő negyvenhét évesen halt meg, véletlenül túladagolta az altatópirulákat, amiknek egész életében a függője volt.

Shirley Temple, a korai hangosfilm első gyereksztárja, aki háromévesen kezdte a karrierjét, később visszaemlékezett, hogyan környékezték meg producerek és stúdióvezérek. Egy alkalommal David O. Selznick, aki mellesleg az Elfújta a szél producere volt, sarokba szorította az irodájában, és váratlanul megnyomott egy titkos távirányítót, ami rájuk zárta az ajtót. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a lánynak sikerült kiszabadulnia a szituációból.

Nem kevésbé gyomorforgató Brooke Shields története a tudatiparral, aki anyja beleegyezésével mindössze tízévesen meztelenül pózolt a Playboyban. Pár évvel később gyerekprostituáltat alakított Louis Malle Csinos kislány című filmjében, s bár egy ilyen témájú filmet meg lehetett volna csinálni etikus munkakörülmények között, a filmhez kapcsolódó interjúk mutatják meg igazán, miként sikerült szexuális tárggyá tenni egy fiatal kamaszt a #MeToo előtti korszakban.

Nemcsak a nagyhatalmú producerek, hanem a közönség egy része is nyitott volna a színésznők tárgyiasítására: Emma Stone, Mary-Kate és Ashley Olsen és Natalie Portman egyaránt beszámoltak róla, hogy rádió- és tévéműsorokban „visszaszámláló” adásokat sugároztak a tizennyolcadik születésnapjuk előtti éjszaka, amelyekben felnőtt férfiak mondták el, mit csinálnának az éppen nagykorúvá érett fiatal nőkkel.

És persze említeni sem kell a #MeToo-botrány negatív főszereplőjét, Harvey Weinsteint, aki hetvenkét évesen börtönben tengeti utolsó napjait, de egészen 2017 őszéig szabad prédának tekintette Hollywood fiatal színésznőit, és pontosan olyan megtervezettséggel hajtott végre szexuális bűncselekményeket, mint ötven évvel korábban az Elfújta a szél producere.

Hollywoodban a nők kihasználása menetrendszerűen történt. Már csak ezért is érdekes, hogy

miként alakítják át a filmipart azok a nők, akiknek a #MeToo-hullám után indul be a karrierjük.

Az ausztrál Margot Robbie régies kifejezéssel szexszimbólum, Hollywood egyik legkeresettebb színésznője, aki a Barbieval kétségkívül csúcsra ért – olyannyira, hogy egy rövid időre vissza is vonul a filmezéstől, mielőtt elkopna a neve –, és egyben befolyásos producer, akinek célja, hogy több teret adjanak a női filmeseknek.

De hiába beszélünk egyre többet arról, milyen káros a nők tárgyiasítása és túlszexualizálása, ne legyen illúziónk afelől, hogy a filmiparban a szex éppúgy komoly valuta marad, akár a reklámiparban vagy a széles médiában.

Éppen ezért érdekes Sydney Sweeney esete, aki 26 évesen Hollywood egyik legsikeresebb fiatal színésznőjének mondható. Talán csak a nála egy évvel idősebb Zendaya csillaga szárnyal egy picit magasabban.

Idén különösen úgy tűnhet, a csapból is Sydney Sweeney folyik. Az utóbbi fél évben öt filmet mutattak be a nevével, köztük az Imádlak utálni című feledhető romkomot Shakespeare nyomán, meg a streamingen debütáló Realityt és Americanát. Sydney Sweeney tarolásába belefért egy csúfos bukás is, a Madame Webet ugyanis máris a legrosszabb szuperhősfilmek között emlegetik (az viszont kétséges, hogy elég rossz-e a kultstátuszhoz). Most pedig a Szeplőtlen című thiller érkezett meg a mozikba, amivel a hetvenes évek B-mozijainak nunsploitation (apácás horror) zsánere is feltámadhat egy pillanatra.

Sydney Sweeneyvel kapcsolatban sokáig azt hihettük, egyetlen dologra építi a karrierjét. Pontosabban kettőre. Bár már gyerekszínészként is aktív volt, 2018-ban szerepelt az Everything Sucks! című netflixes tinisorozatban és az Éles tárgyakban is, Quentin Tarantino pedig aprócska szereppel ajándékozta meg a Volt egyszer egy Hollywoodban, az Eufória című sorozattal robbant be igazán, aminek az első évadában rögtön meztelen jelenete volt, sőt, a tabudöntögető sorozat miatt meztelen fotók tucatja került ki róla az internetre.

Nem véletlenül viccelődött a Saturday Night Live egyik adásának nyitómonológjában azzal, hogy bájainak felfedése volt a B-terv Hollywood meghódítására.

A terv bejött. Sydney Sweeneyből nem csak Z-generációs sztár lett, hanem az új American sweetheart, aki a Rolling Stones videóklipjében egy Mercedes tetején táncol.

Bár a Madame Web komoly botlást jelentene egy befutottabb sztár karrierjében is, nem úgy tűnik, hogy Sweeney-t megkarcolná. Úgy nyilatkozott a filmről, hogy az „építőkocka” volt a Sonyval való kapcsolatában, és ezt is, ahogy minden döntését tudatos stratégia mentén hozta meg. A feminista Pókerember-filmmel kapcsolatban még a Saturday Night Live-ban is megengedett magának egy poént.

Mindeközben Sweeney az Imádlak utálni egyik producere volt – ez a státusz az oldalán játszó Glenn Powellnek például nem adatott meg –, ráadásul a cégét együtt vezeti vőlegényével, Jonathan Davinóval. Hasonlóképpen producere volt a Szeplőtlennek, részese volt a forgatókönyv fejlesztésének és a helyszínek kiválasztásának is, és ő szemelte ki Michael Mohan rendezőt is, akivel korábban a Kukkolók című filmben dolgozott együtt. (Az Amazonnak gyártott film egy nyolcvanas évekbeli Brian De Palma thrillerre emlékeztet leginkább, csak kár, hogy annyira nem jó.)

„Ebben a filmben ő volt az én főnököm. Ő akarta, hogy kenjük be vérrel, ő akarta, hogy ilyen sötét irányba menjen az alkotás”

– mondta a rendező a Szeplőtlenben végzett közös munkáról.

Ez már nem az a világ, amelyben Shelley Duvallt a perfekcionista és szadista Stanley Kubrick az őrületbe kergeti csak azért, hogy a legjobb alakítást nyújtsa a Ragyogásban. Nem az, amelyben Victor Fleming felpofozta Judy Garlandot az Óz forgatása közben. (Még egy anekdota az 1939-es csodafilmről: Garland heti 500 dollárt kapott, a Totót játszó skót terrier pedig 125 dollárt.) Alig húsz éve még az is megtörténhetett, hogy Angelina Jolie feleannyit keresett, mint Brad Pitt a Mr. és Mrs. Smith főszerepében.

Margot Robbie és Sydney Sweeney felbukkanása felforgatja Hollywoodot: bár látszólag nem különböznek azoktól a filmcsillagoktól, akiktől ötven éve hangos volt a bulvársajtó, egész más munkafeltételeket teremtenek maguknak.

Hogy miként kormányozza Sydney Sweeney a karrierjét a következő évtizedekben, azt nem tudhatjuk, de

hamarosan jön az Eufória új évada, és még idén megjelenik két thriller

– az egyikben Julianne Moore, a másikban Ana de Armas, Vanessa Kirby és Jude Law oldalán látjuk. Eddigi filmográfiája meglehetősen vegyes, de hamarosan elválik, felkapaszkodik-e az A listás színészek közé. A Szeplőtlenből és eddigi szerepeiből már kiderült, hogy a színésznő a széles, kirobbanó érzelmeket tolmácsolja a leghatásosabban, aki pedig a legkevésbé érzéki, leginkább nüanszolt alakítására kíváncsi, az nézze meg a Realityt, amelyben egy titkosszolgálatoknál dolgozó szivárogtatót alakít. Úgy tűnik, a vásznon szeret kétségbeesett, rettegő és hisztérikus karakterek bőrébe bújni, ám ha nem forog a kamera, inkább ő osztja a lapokat.

Kritika a Szeplőtlenről

Van rémisztőbb a Démonok között apácájánál

A Szeplőtlen című film leheletfinom vizualitással és brutális vallási hiedelmekkel meséli el, miként várják egy baljós zárdában a második eljövetelt.

Tovább