12 magyar fotóművész portréi képzőművészekről

Rómában 12 kortárs fotóművész művei láthatók. Hogyan alakult a portréfotózás története az elmúlt évtizedek során? Hogyan láttatják a fotósok a képzőművészeket, hogyan jelenik meg a portrékban az egymás közötti kapcsolatuk? Található példa arra is, hogy ugyanannak a modellnek mennyire más arcát, karakterét ragadta meg az egyik és a másik fotós. A 12 fotográfus mindegyike a magyar fotótörténet rangos képviselője, csakúgy, mint a megörökített képzőművészek, akik között találhatók Magyarországon és külföldön élők egyaránt, miként a fotókon alkotás közben vagy beállított műtermi pózban ábrázolt képzőművészek között is. Fél évszázad négy generációja jelenik meg a falakon úgy a fotósok mint a festők, szobrászok, grafikusok, médiaművészek életkorát tekintve: a legkorábbi 1964-ből, a legutóbbiak 2020-ból. Látható a fotóművészek alanyaikhoz való viszonyulása a hűvös, távolságtartó beállításoktól a spontán elkapott pillanatokig, az analóg és a digitális technika adta lehetőségek különböző használatát és egy sor karakteres arcot, kiváló művészt, bízva abban, hogy portréikkal felkeltjük az érdeklődést a műveik iránt is. A fotóművészeti kvalitás mellett a kiválasztás szempontja volt az is, ha a művész kötődik Olaszországhoz akár tanulmányai, akár kiállítások - például a Velencei Biennálékon való részvétel - okán. A tárlaton felvillannak művészportrék és fotóművészek, dokumentumok, tanúságtevők, emlékek és művészbarátságok.

25 magyar filmes fotográfiái
57 magyar filmes alkotó fényképei kerültek bemutatásra az említett jubileumi tárlaton. Az első magyar film készítőjének az 1890-es évekbeli műtermi portréitól egészen a napjainkban is aktívan tevékenykedő filmesek legfrissebb képeiig kínáltunk áttekintést.

A Római Magyar Akadémia kiállításán a műcsarnoki tárlat 25 alkotójának munkái láthatók: olyan filmesek fotói, akik az ötvenes-hatvanas években, a modernizmussal pályára lépő nagy nemzedék tagjai voltak, és fotográfiái munkásságuk már több kiállítás és album tárgyát adta; olyan alkotók művei, akik valamilyen módon kötődnek Olaszországhoz, például filmjeikkel részt vettek vagy díjat nyertek a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon; emellett olyan rendezők és operatőrök képei is bekerültek a válogatásba, akik a két médium - film és fotó - kapcsolatát valamilyen szempontból izgalmasan ragadták meg.

Fontos sajátossága az anyagnak az egyes alkotók állóképei és mozgóképes munkái közötti hol nyilvánvaló, máskor kevésbé közvetlen összefüggés, gyakori a történetmesélés vágyából fakadó sorozatjelleg, valamint a vélhetően absztrakciós igényből eredő fekete-fehér technika alkalmazása - a kortársaknál is. Visszatérő motívuma a fotóknak a városkép, a szocioportré, az absztrakt vagy kalligrafikus jelleg, illetve a groteszk, ironikus hangvétel.

A kiállítás azt kívánja megmutatni, hogy a legkülönfélébb korszakban, filmtípusban, műfajban és stílusban dolgozó magyar filmesek közül milyen sokan gyakorolták és gyakorolják ma is a fotográfiát a filmezéssel egyenrangú médiumként. Munkáik a képi látásmód eredetiségéről és erejéről tanúskodnak; megannyi felfedezésre váró, önálló alkotói világ, képi gondolat került egymás mellé a falakon.

Kurátor: Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója
Társkurátor: Gelencsér Gábor filmesztéta