Késő van, anya leoltotta a lámpát, aludni kéne. Na persze, könnyű azt mondani! A szoba sötétje tele van mindenféle fura dologgal, nem lehet nem észrevenni őket! Elég a falat bámulni: máris olyan, mintha egy árnyékmozi nézői lennénk! De ha lehunyjuk a szemünket, akkor sem egyszerűbb a helyzet! Hiszen a fejünk is tele van egy csomó mindennel – emlékekkel, képekkel, gondolatokkal… Hogy lesz ebből elalvás?! A válasz kiderül Dániel András korábbiaknál is formabontóbb képeskönyvéből, amelyben a szerző álom és ébrenlét határán vezeti olvasóját a villanykapcsoló kattanó hangjától egészen…
Dániel Andrást, a kuflik kitalálóját, számtalan sikeres, elismert gyerekkönyv alkotóját senkinek sem kell bemutatni. Legújabb könyve egy elalvós mese, amellyel igazán befelé figyelhetünk.
Az történik ebben a könyvben, hogy egy gyerek aludni készül. Már ágyban van, az első lapokon az anyukája lekapcsolja a villanyt. Innen indulunk vele az elalvás felé, ám odáig hosszú, csodálatos utazás vár ránk, igazi vizuális történetmesélés.
Hősünkkel együtt haladunk a csukott szemhéjára vetülő absztrakt foltoktól Andy Warholon és Juan Mirón át az éjszakai árnyékok és fények, lombok, függöny, elhúzó autók fényszórócsíkjainak meséi és képzeletbeli lényei felé, érintve a wayangot, a papír-árnyszínházat, nyelveket és varázslást.
Ez a könyv a látás, meglátás, látásmód, képzelés, képzelődés, belső képek, gondolás/nem gondolás körül forog. Lehet közben gondolni, meg nem gondolni dolgokat. Rengeteg a látnivaló.
Ma, amikor annyi audiovizuális élmény éri a gyerekeket, igazán nagy szükség van olyan tapasztalatokra is, ami nem a kezükbe ad egy kész világot, hanem segít az ő saját képzeletük, fantáziájuk határát kitágítani. Ez a kötet pedig megmutatja, milyen is az, amikor egy kisgyerek határtalan képzelete beindul elalvás előtt, miután már lekapcsolódott a villany.
5 és 9 éves kor között ajánljuk.
