7 kihagyhatatlan kisvárosi krimi

Ahol mindenki ismer mindenkit, ott rejtőznek a legnagyobb titkok.

A kisvárosi közösségeket gyakran úgy ábrázolják, mint ahol mindenki figyel mindenkire, a családok vigyáznak egymásra, és mivel mindenki ismer mindenkit, senki sincs veszélyben. Ám épp a zárt közösségek azok, ahol szinte burjánzik a bűn: a rengeteg titkolózás és elfojtás akár gyilkosságba is torkollhat. Nem véletlen, hogy a krimik egyik kedvenc terepe a kisváros, ahol az információk nehezen hozzáférhetők, mert a képmutatás bevett szokás, és a felszín alatt mindig fortyognak az indulatok. Vannak írók és rendezők, akik kifejezetten jó érzékkel ásnak a dolgok mélyére: íme hét különleges kisvárosi krimi, amit mindenképp pótolj, ha eddig kimaradt – de egy újranézést is megérnek.

 

Fargo (1996)

Rögtön mélyvíz, mert ez valójában egy szatirikus krimi, amely maró humorral mutatja be a jámbor kisvárosi ember álcája mögött szendergő aljasságot. Egy minneapolisi autókereskedő, Jerry Lundegaard (William H. Macy) annyira eladósodik, hogy kétségbeesett, ám szerinte nagyon is átgondolt lépésre szánja el magát: felbérel két bűnözőt (Steve Buscemi és Peter Stormare), hogy rabolják el a feleségét, a váltságdíjat pedig majd a nő gazdag apja fizeti ki – természetesen a tudta nélkül – a férjnek. De mint minden munka estében, jól meg kell gondolni, kivel dolgoztat az ember: a két emberrabló ugyanis a világ balfasza, és a terv messze nem úgy sikerül, mint ahogy Jerry elképzelte. Ráadásul az egyik legszívósabb rendőrfőnök, Marge Gunderson (Frances McDormand) vezeti az ügyet, aki még várandósan is a nyomukba ered.

A Coen-tesók filmjeinek két nagy erőssége találkázik ebben a klasszikusban: az éjsötét humor és a kisvárosi emberek egyszerre empatikus, mélyre ható és karikaturisztikus ábrázolása.

Közülük is kiemelkedik McDormand, aki nem véletlenül gyűjtötte be a szerepért első Oscar-jelölését: egészen másfajta nyomozót testesít meg, mint amit a krimikben megszoktunk, mégis tökéletesen illik ebbe a kisstílű bűnöktől széthulló világba.

 

Szimpla ügy (1998)

Hank Mitchell (Bill Paxton) és testvére, Jacob (Billy Bob Thornton) valamint egy barátjuk, Lou (Brent Briscoe) egy lezuhant repülőgépet találnak, a fedélzetén egy halott pilótával és négy millió dollárral. Úgy döntenek, nem jelentik a dolgot, inkább szétosztják egymás közt a pénzt, ám ez nem bizonyul túl jó döntésnek, az események ugyanis kifejezetten rossz irányt vesznek, amiben nagy szerepet játszik a bizalmatlanság és a kapzsiság. Scott B. Smith magyarul is megjelent regényéből a Gonosz halott-trilógia és a Pókember-trilógia rendezője, Sam Raimi készített filmet, aki mesterien adagolja a már-már horrorisztikus feszültséget. A Szimpla ügy

egy tragikus történeten keresztül mutatja meg, miként kezdi ki az erkölcsös lelket is a titkolózás és a bűntudat,

s mint a legtöbb kisvárosi krimi, ez a film a bizalomról – illetve annak elvesztéséről – szól.

 

Titokzatos folyó (2003)

A Bostonban játszódó történetben egy volt fegyenc, Jimmy Markum (Sean Penn) kamasz lányát meggyilkolják, és az elkeseredett apa két gyerekkori barátja is érintett az ügyben: Dave Boyle (Tim Robbins) látta utoljára élve a lányt, és Sean Devine (Kevin Bacon) nyomozó vezeti az ügyet, ám Jimmy a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Dennis Lehane magyarul is megjelent, azonos című regényéből Clint Eastwood rendezett felkavaró filmet. A Titokzatos folyó jóval több egyszerű kisvárosi kriminél, mivel a szokottnál jóval mélyebbre ás az ügyben:

részletesen bemutatja a rendőrségi munkát, kibontja a karaktereket, és ahogy felszínre buknak a múlt eseményei, láthatjuk, miként hatnak azok a jelenre.

A szívszorító krimi ráadásul egy meglepő fordulatot is tartogat. Penn és Robbins alakítása pedig Oscar-díjat ért.

 

Erőszakos múlt (2005)

David Cronenberg neve elsősorban a testhorrorral szervült, ám ezúttal az emberi jellem mélyére hatol. Az Erőszakos múlt főszereplőjét Tom Stallt (Viggo Mortensen), a kisvárosi étterem tulajdonosát két piti bűnöző próbálja kirabolni, akikkel gondolkodás nélkül és kifejezetten könnyedén végez. Tom ezzel nem csak magát, hanem a vendégeit is megmenti, így a média helyi hőssé avatja. Ám a legkevésbé sem volt szüksége a népszerűségre, felkelti ugyanis egy titokzatos férfi, Carl Fogarty (Ed Harris) figyelmét, aki azt gyanítja, hogy Tom valójában – egy itt bujkáló – egykori maffiózó. A film egy 1997-es DC képregény alapján készült, ám köze sincs a klasszikus képregényadaptációkhoz. Ahogy a cím is sejteti, Tomnak szembe kell néznie a múltjával, miközben

a film az erőszak természetét, hosszú távú hatásait és ciklikusságát vizsgálja.

Valamint azt, hogy el lehet-e menekülni saját múltunk elől. Viggo Mortensen pedig élete egyik legjobb alakítását nyújtja, ahogy karaktere a békés kisvárosi emberből ismét erőszakos bűnözővé vedlik át.

 

Nem vénnek való vidék (2007)

Ahogy a Fargo kapcsán írtam, a Coen-tesók baromira értenek a kisvárosi lélekhez és a gyilkos humorhoz, szóval Ethan és Joel Coen duplázik a listán. Az négy Oscar-díjat érő Nem vénnek való vidék katalizátora nagyon hasonlít a Szimpla ügy nyitányára: Llewelyn Moss (Josh Brolin) egy balul elsült drogüzlet helyszínére bukkan, ahol 2 millió dollárt talál, és ahogy ilyenkor a filmekben lenni szokott, magával viszi – és ahogy ilyenkor a filmekben lenni szokott, kiderül, hogy nagyon rosszul tette. Egy könyörtelen bérgyilkos, Anton Chigurh (Javier Bardem) célpontja lett, aki marhaösztökével teríti le áldozatait. Cormac McCarthy azonos című regényének hű adaptációja

a szabad akarat és a végzet közti vékony határmezsgyét vizsgálja, valamint azt a nehéz folyamatot, amikor valaki megbékél saját halandóságával.

A film klasszikus macska-egér thrillerként indul, de jóval több van benne, ahogy a Bardem által alakított bérgyilkosban is, aki simán ellopja a show-t.

Ez is érdekelhet

5 torokszorítóan izgalmas klasszikus krimi, amit bűn kihagynod

Anthony Hopkins, Sean Connery és Don Johnson is igen emlékezetes jelenetekben ragadott fegyvert az elmúlt évtizedek filmtermésének egy-egy elfeledett gyöngyszemében.

Lássuk!

 

Wind River - Gyilkos nyomon (2017)

Egy világtól elzárt térségben, a Wind River nevű wyomingi indiánrezervátumban egy fiatal, amerikai őslakos lány holtestére bukkannak. A helyi vadvédelmi tiszt, Cory Lambert (Jeremy Renner) – aki korábban maga is elvesztette a lányát – egy FBI-ügynök, Jane Banner (Elizabeth Olsen) segítségét kéri az ügyben, kiderül ugyanis, hogy a lányt a meggyilkolása előtt meg is erőszakolták. A filmet a Yellowstone című sorozatot is jegyző Taylor Sheridan írta és rendezte. A két főszereplő, Olsen és Renner az utóbbi időben a Marvel-filmek szuperhőscsapatát erősíti, de a Wind River megmutatja széles színészi skálájukat.

A bűnügy bár szívszaggatóan tragikus, krimiként kifejezetten kielégítő lezárást kapunk,

és az általa felvetett téma, az amerikai őslakosok – meg úgy általában a kisebbségek – ellen elkövetett bűncselekmények sajnos még mindig aktuálissá teszik a filmet.

 

Három óriásplakát Ebbing határában (2017)

Frances McDormand is duplázik listánkon, ezúttal Martin McDonagh filmjében, amiért meg is kapta az Oscar-díjat. McDormand alakítja a gyászoló anyát, Mildred Hayest, akinek meggyilkolták a lányát, és már hét hónap telt el anélkül, hogy bárkit is letartóztattak volna. Mildred kibérel három hirdetési felületet, hogy órásplakátokkal hívja fel a helyi hatóságok, különösképp a köztiszteletben álló rendőrfőnök, William Willoughbyt (Woody Harrelson) figyelmét arra, hogy még senki sem felelt a lánya haláláért. McDonagh műveire (In Bruges - 2008, A sziget szellemei - 2022) jellemző groteszk módon,

a kisvárost nem elsősorban a gyilkosság, hanem Mildred óriásplakátjai kavarják fel,

és mindenki másként reagál rájuk. A Három órásplakát… egy lenyűgöző dráma egy anyáról, aki válaszokat akar, és igazságot, miközben megkérdőjelezi a hatóság hatékonyságát. Ez valójában Mildred és a kisváros lakóinak története, nem a gyilkosságé, hiszen McDonagh-t mindig is jobban érdekelte az ember az események közepette, mint maga az esemény.

 

(via Collider)