Nem rokonok

Természetesen, szó sincs arról, hogy Szabó Magda és Szabó István rokonok lennének, inkább arról, hogy a világhírű, veterán magyar filmes megelőző filmjéhez, a Rokonokhoz, és korábbi jó szokásához híven, ezúttal is irodalmi alapanyagból dolgozott. A Rokonokkal tért viszont klasszikus magyar "vizekre". Móricz adaptációját megelőzően inkább külföldi klasszikusok alapján dolgozott az eddigi egyetlen magyar játékfilmes Oscar-tulajdonos: a Csodálatos Júlia Somerset Maugham, a Redl John Osborne, a Mephisto pedig Klaus Mann nyomán készült. Mostanában viszont, Vészits Andrea segítségével elérkezett Szabó Magdához, a magyar irodalom külföldön legtöbbet fordított, így valószínűleg legismertebb alakjához. A két Szabó külföldi ismertsége részben marketingszempontokból fontos, részben pedig financiális okokból. Megfelelő, méltó kiállítású filmhez sok pénz kell, ami ma még egy Oscar-díjasnak sincs, így azt csak sok, jobbára külföldi forrásból lehet előteremteni. Viszont aki pénzt ad, az kér is valamit cserébe. Minimum annyit, hogy a film Magyarország határain túl is eladható, tehát nézhető legyen. Ennek eredménye sok-sok kompromisszum lett, melyet viszont elsősorban a hazai nézőnek kell majd lenyelnie (hisz' a külföldi úgysem érzi meg a fontos nüánszokat).

A magyar még mindig nem világnyelv

[img id=349905 instance=1 align=left img]Az ajtó című film angol nyelven forgott, elsősorban persze a sprőd modorú, titokzatos Emerenciát alakító Helen Mirren miatt. Ez neki nyilván könnyebbség volt, viszont az összes magyar színésznek nehezítés, hiszen ők magyar filmben kényszerültek idegen nyelven játszani. Ez bátor alkotói döntés, hiszen bevállalja az idegen nyelvű közönség előtt a nevetségessé válás veszélyét, mivel a kitűnő magyar színészek biztosan nem akcentusmentesen mondják a számukra idegen szöveget. Azonban így a magyar nézők sínylik meg a csak pillanatokra illúziót keltő, amúgy igen gyenge hangminőségű, olykor csúnyán megcsúszó utószinkront. Furcsa nézni például a jól ismert hangú, igen remek Szirtes Ágit vagy Nagy Marit, akik szemmel láthatóan idegen nyelven beszélnek, viszont magyarul szólalnak meg, egészen közelről, egy majdnem süket szobából, miközben kint állnak a kertben. A lombok susognak, szellő lengedez, még a levelek között átbucskázó napfénynek is van hangja…

Marketingszempontok

Egészen biztos vagyok abban, hogy az elébb említett Szirtes Ági vagy Nagy Mari, akik ezúttal mellékszerepbe kényszerültek, vérfagyasztóan jó Emerenciát tudtak volna játszani. Simán megcsinálták volna azt, amit az amúgy szintén tisztességes teljesítményt nyújtó Oscar-díjas Helen Mirrentől láttunk, azonban nekik nincs Oscar-díjuk, az ő nevüket azonban nem ismeri a német és más külföldi néző, sajnos, ám így nem is megy be rá. Nem veszi meg a DVD-t és nem biztos, hogy megnézi a tévében a filmet. Az igény márpedig, nyilvánvalóan ez lenne… Mirren gázsiját amúgy a német koprodukciós partner állta, cserébe egyet kért: német színésznő is játsszon a filmben. Így került a képbe az újabb német filmsikerek, például A mások élete című film női sztárja, Martina Gedeck is, mint Szabó Magda.

Kemény dió

az is, amit a film elején és végén törnek a kerti asztalnál a film emblematikus szereplői, de kemény dió Szabó Magda szövegének filmre adaptálása is. Az közfelkiáltással egyértelmű, hogy Zsurzs Éva rendezte Abigél című tévésorozat megkerülhetetlen, de hozzáértők szerint szinte nincs is több olyan Szabó Magda-szöveg, mely ahhoz hasonlóan szinte kívánkozik megfilmesítésre. Az ajtó sem igazán ilyen, hiszen tele van belső monológgal, elmélkedéssel, ami filmen nem mutat igazán jól. A film alkotói így egyet tehettek: mintegy kivágták a regény karaktereit és elképzelték azt a történetet, amiről Szabó Magda ír – de ez nem Szabó Magda szövegének filmes adaptációja immár, hanem egyfajta illusztráció, legfeljebb. Főleg, hogy a regény szakadatlan áramlásának parttalan ritmusát csak pillanatokra tudják megidézni, legtöbbször a jelenetek elkapkodottak, túl rövidek. Ragályi Elemér képei túl szépek, túl romantikus hangulatot keltenek, Szabó Magda "dinamikus mélabúja" helyett. A jellemtöredékek hosszú, aprólékos összerakosgatásából felépülő, ellentmondásaiban is csodálatos személyiség képe sem jelenik így meg a maga teljességében. Az ajtó című film így végeredményben egy picit elkapkodott, picit felületes, de azért vállalható és nézhető film lett, mely azonban nem mérhető a Mephisto Szabó Istvánjához. Nézőit szerintem majd a tévécsatornákon találja meg, elsősorban a nők körében, miközben a "hülye férfiak" a sarki kocsmában nézik a meccset.

Kinek ajánljuk?
- Akinek tetszett a Régimódi történet.
- Aki "hülye férfi" létére szívesen foglalkozik öntörvényű, kemény asszonyok történetével.
- Szabó Magda rajongóinak.

Kinek nem?
- Szabó Magda elvakult rajongóinak.
- A magyar film ellendrukkereinek.
- "Hülye férfiaknak".

6/10