Megbomlik a csoportdinamika, ezért Amerika kapitány és Vasember ökölre megy, és ki-ki választhat, melyik oldalra áll. Új hősök és régi arcok jelennek meg, de a szálakat megint Kelet-Európából mozgatják.
Anyukám kiskoromban gyakran csinált rakott palacsintát, ami egymásra halmozott mákos, lekváros és diós palacsintából állt, és én sosem értettem, hogy ez mire jó. Jó volt, de cseppet sem volt jobb a mákos, lekváros vagy diós palacsintánál külön-külön, csak több munka volt vele és egy íz sem dominált benne. Így vagyok az új szuperhősös képregényfilmekkel, ahol tucatnyi hőst préselnek egy sztoriba, de lehet, hogy ez az én privát nyomorom, mert mind a DC Comics, mind a Marvel sikeresen hozza ki az újabb és újabb ilyen munkákat, legalábbis egyelőre. És bármennyire is előítéletes voltam az esedékes szuperfilmmel szemben, az Amerika Kapitány: Polgárháború képes ezzel a recepttel dolgozni, szórakoztató és profi módon.
Íme a kissé meghökkentő alapállás: mivel valahányszor a szuperhősök megmentik a világot, komoly anyagi kár keletkezik és ártatlanok halnak meg – amit már a Batman Superman ellenben is sokat emlegettek -, tevékenységüket az ENSZ illetékes bizottságának hatásköre alá kell rendelni. Ha nem írják alá az erről szóló egyezményt, törvényen kívülieknek tekintik őket, de Amerika kapitány, vagyis Steve Rogers nem hajlandó erre, míg Tony Stark, a Vasember támogatja az elképzelést, bár később biztosan elgondolkodik azon, miért robbantja fel valaki az egyezményt aláírókat. A bűntettel történetesen a 2012-es Amerika Kapitány - A tél katonája negatív hősét, Rogers gyerekkori barátját, Bucky Barnest, a Tél Katonáját vádolják, és megindul a hajsza: a Kapitányt Barnest kapná el, a Vasember a Kapitányt, a Bosszúállók csapata kettészakad, és közben egy gyanús kelet-európai pasas ügyködik mindenfélét, és biztos, hogy rosszban sántikál. És mondanunk sem kell, hogy a felvázolt erkölcsi problémák és a hősök lojalitását érintő dilemmák pusztán ürügyként szolgálnak a nagy, sokszor tényleg rendkívül látványos összecsapásokhoz, de meglepő módon ez most nem annyira zavaró.
Az előző Amerika Kapitány filmet is jegyző testvérpár, Joe Russo és Anthony Russo végre megtalálta a megfelelő arányt a képregényhősök, a szükségszerűen leegyszerűsített történet és a sokszor túlzásba vitt akcióorgiák, például a lipcsei repülőtér szétverése között. Azt túlzás lenne állítani, hogy itt a néző valóban törődik a főhősökkel és problémáikkal, de mégis valami ilyesmi történik, egyszerűen azért, mert kapnak elég időt ahhoz, hogy érzelmi életet élhessenek, de nem annyit, hogy ez már felesleges lelkizésnek számítson, és a megfelelő ponton jön az akció. Ehhez a film nemcsak a bejáratott karaktereket és azok kütyüit használja fel, hanem új hősöket dob rögtön a mélybe: az Afrikából érkező Fekete Párducot, a nemrég megismert Hangyát és a már megint rebootolt Pókembert. Ez persze alig több beetetésnél, mert a Marvel üzleti tervének megfelelően mindegyikük amúgy is megkapja a saját filmjét vagy folytatását a követező egy-két évben, de Russóék érdeme, hogy beléptetésük zökkenőmentes és szórakoztató, mivel az újak közül nem mindenki érti egészen, hogy mi a dolga és hogyan kell harcolnia.
Ennyi szuperhőst persze nehéz egyszerre jól használni, vannak, akik szükségszerűen háttérbe szorulnak, de olyanok is, akikre nem is emlékszem, hogyan kerültek ide – ki is az a Vízió? -, és a rendezőpáros meg meri lépni azt is, hogy a filmet Chris Evansszel viteti el Robert Downey Jr. rovására. Ezt nem sokat merték volna megtenni, hisz nem kérdés, hogy Downey nagyságrendekkel jobb színész és színesebb egyéniség, de Evans képes egyedül vinni a sztorit a hátán, végre beleérett a szerepbe, Downey pedig hajlandó visszavenni a pörgésből, ami jól áll neki. A sok dicséret mellett azért vannak gyöngébb részek is, a különböző kitalált országok emlegetése egyre idegesítőbb és a sztorira pár hét után már aligha fogunk emlékezni, de tény, hogy a könnyed hangvételű, de jól átgondolt Polgárháború hozta azt, amire a túl sötétre hangolt Batman Superman ellenben képtelen volt: lekötött és szórakoztatott. Kérdés, hogy a soron következő folytatás képes lesz-e erre.
Értékelés: 8/10
Kinek ajánljuk? Képregény rajongóknak, azoknak, akik könnyedén követik a Marvel moziuniverzumának különböző ágainak burjánzását, és persze Robert Downey Jr. vagy az itt icipicit szürke Scarlett Johansson rajongóinak.
