A jelenleg uralkodó II. Erzsébet apjáról szóló, valós történeten alapuló film igazi jutalomjáték mindenki Mark Darcy-jának és Barbossa kapitányának, de a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-jelölése is abszolút megérdemelt.
Király kis hibával
Albert yorki herceg (Colin Firth), akit a család csak Bertie-nek hív, jóvágású, intelligens és szofisztikált fiatalember. Bátyja, Edward wales-i herceg (Guy Pearce) a trónörökös, de jól van ez így Albert szerint is, aki beszédhibája és komplexusai miatt retteg a nyilvános szerepléstől. A legválogatottabb udvari doktorok is tehetetlenek a problémával szemben, ami számtalan kínos pillanatot eredményez a hercegnek, családjának és a hallgatóságnak egyaránt. Végül Albert felesége, Erzsébet (Helena Bonham Carter) hirdetés révén eljut egy szokatlan módszereket alkalmazó ausztrál beszédterapeutához, Lionel Logue-hoz (Geoffrey Rush). A kezdeti bizalmatlanság után fokozatosan afféle baráti kapcsolat alakul ki terapeuta és páciens között, és Logue rájön, hogy Albert dadogása pszichés eredetű. Különös módszerei eredményesnek bizonyulnak, amire bizony nagy szükség is van, hiszen két hatalmas horderejű esemény színezi a történelmi palettát, melyek miatt Albert nyilvános szerepvállalásra kényszerül: apjuk, V. György (Michael Gambon) halála után a VIII. Eduárd néven trónra lépő bátyja kevesebb, mint egy év uralkodás után lemond a koronáról. Teszi azt azért, hogy elvehesse szerelmét, a kétszeresen elvált amerikai Wallis Simpsont – így Albert VI. György néven király lesz. Másrészt kitör a második világháború és Nagy-Britannia hadba lép… A király felelősségteljes, tehetséges és éles elméjű, de vajon az önbizalomhiány és a komplexusok meggátolják-e képességei kibontakoztatását?
A történelmi film reneszánsza
[img id=279650 instance=1 align=left img]A király beszéde azt a sort folytatja, amely a nagyszabású történelmi tablók helyett az emberi tényezőt és a korábban elhanyagolt részleteket hangsúlyozza, akárcsak a közelmúltban Az ifjú Viktória királynő. David Seidler forgatókönyvíró remek érzékkel nyúlt a valóban megtörtént eseményekhez, és ügyesen egészítette ki a homályba vesző részleteket fikcióval. A hálás alapanyagból pedig olyan végeredményt gyúrt, melyben szinte tökéletes arányban adagolja a drámát, a katarzist, a humort, a szórakoztatást, a történelmi és a pszichológiai hátteret, a jellemábrázolást, a sajátos dinamikájú emberi kapcsolatokat és az élvezetes párbeszédeket.
Szuperlatívuszokban a szereposztásról
Ahogy a bevezetőben is említettük, a két főszereplő, Colin Firth és Geoffrey Rush remekel a jól megírt karakterek bőrébe bújva, és méltó partnerük Helena Bonham Carter is: mindhárman megérdemelten Oscar-várományosok. Mellettük ki kell emelni Michael Gambon, Guy Pearce, Derek Jacobi (a püspök) és Timothy Spall (Churchill) alakítását is. A tökéletes korhű hangulat a díszletek és jelmezek tervezőit, kivitelezőit dicséri, a feszes vágás eredményeként pedig a közel kétórás filmben nincsenek üresjáratok. És aki mindezt összefogta: az 1972-es születésű Tom Hooper rendező, aki előző munkáját leszámítva eddig csupán tévéfilmek rendezésében jeleskedett.
A cím alapján egy kissé kimért, távolságtartó és száraz sztorira számíthatunk, de a szikár cím senkit ne tévesszen meg: a film úgy van tele emberséggel és érzelemmel, hogy közben soha nem válik giccsessé és szentimentálissá, és úgy nevettet meg, hogy közben mégis komolyan vehető marad. A király beszéde igazi mestermunka, amelyre minden közreműködő büszke lehet.
Kinek ajánljuk?
- Akit érdekel a történelem, de nem a sablonos formában.
- Aki reméli, hogy Colin Firth a tavalyi jelölés után idén meg is kapja az Oscart.
- Aki hasonló félelmekkel küzd, mint Albert herceg.
Kinek nem?
- Aki szerint ma már csak 3D-ben érdemes filmet nézni.
- Aki inkább az akciók, mintsem a színészi alakítások kedvéért jár moziba.
- Aki unja már az angol királyi családot.
9/10
