A közös szenvedély

Hogyan jutott el egy angol előkelőségek játékaként indult sport a világ meghódításáig? Ezt a nem kissé rögös utat próbálja meg bemutatni Frederic Auburtin francia rendező, nemzetközi színészgárdával és angolul forgatott filmjével.

Foci. A világ legelterjedtebb, legnépszerűbb, és talán legtöbb pénzt megmozgató sportja. Lehet szeretni, nem szeretni, de hatással van a világra, mind pénzügyi, mind politikai, mind társadalmi téren. Hogy ez mennyire jó az persze kérdés, de a hatás vitathatatlan. De hogyan jutott el egy angol előkelőségek játékaként indult sport a világ meghódításáig? Ezt a nem kissé rögös utat próbálja meg bemutatni Frederic Auburtin francia rendező, nemzetközi színészgárdával és angolul forgatott filmjével.

A múlt század elején még nem létezett egységes, nemzetközi foci. Mindenki a saját szabályai alapján rúgta a bőrt, de még megfogalmazódott a szándék, hogy azonos elvek alapján, országokon átívelő sport legyen a helyi szórakozásból. Néhány lelkes amatőr megalapítja a fifa-t, ami az első nemzetközi futballszövetség. Mára egyeduralkodó, de az első évek igen döcögősen teltek. Nem ismerte el mindenki a szervezetet, így nem tudtak megfelelő nyomást gyakorolni a sportra. A szövetség történetét a kezdetektől elmesélni igyekvő film három, karizmatikus, sokáig "uralkodó" és nagyhatalmú vezető személyén keresztül tárja elénk az elmúlt 110 év fontosabb eseményeit.

Az első Jules Rimet (Gerard Depardieu), ő szervezte meg az első világbajnokságot, így lépve ki kétségbevonhatatlanul a szélesebb nemzetközi porondra. A második Joao Havelange (Sam Neill), aki a legmagasabb szintre emelte a professzionális focit, és komoly szponzorokat szerzet, elsőként az Adidast és a Coca-Cola-t. És végül az aktuális vezér, Sepp Blatter (Tim Roth), a világ legbefolyásosabb sportdiplomatája, aki minden Európa és a két Amerika után Ázsiába és Afrikába is eljutatta világbajnokságot.

110 év sok. Két óra meg kevés. A lényeg megvan, de sok minden kimarad, szinte minden esetben csak kapargatja a felszínt. Előjönnek a szervezet belső konfliktusai, de csak szőr mentén. Felmerülnek bunda ügyek, de csak sejtetik őket. Megjelenik a korrupció, de kínosan kevés szó esik róla, és nulla konkrétum. Ám mindez érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a film 19 millió eurós költségvetéséből 16 milliót a FIFA bocsátott a készítők rendelkezésére. Így lett egy jó ötletből propagandafilm, annak viszont maximum közepes.

A színészekre viszont nem lehet panasz. Depardieu nagydarab és kissé harsány, Sam Neill finom és intrikus, Tim Roth hol behízelgő, hol kemény, de mindig célratörő. Rutinből hozzák, de kissé magukhoz hasonlóvá teszik a karaktert. Nem baj, ennyi belefér.

Ami nagyon tetszett, az a különböző korok megjelenítése. A helyszínek autentikusak, ahogyan a tárgyak, ruhák, autók is, valamint a fényképezés is rásegít erre. Technikailag nincs benne kivetnivaló.

Elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a foci (naná!). Aki a színészek miatt ülne be, az sem fog csalódni, de aki a történet miatt, annak ez csak egy gondolatébresztő.

Az imdb-n gyalázatos 3,0-n áll, de nagyon kevés szavazat alapján, az RT még nem ismeri.

Sajnos minden jószándék ellenére sem tudok rá 55%-nál többet adni.