Ha az ember gengszterfőnök, ne lakjon a legfelső emeleten, ez a hírhedt indonéz akciófilm, a Rajtaütés üzenete.
Az önkormányzati lakások átka
20 elit rendőr! 30 pokoli emelet! Sikítja a film amerikai reklámkampánya. Dióhéjban a Rajtaütés tényleg ennyi: hőseinknek meg kell mászniuk egy lepukkant indonéz toronyház összes emeletét ahhoz, hogy a helyi maffiabosszt nyakon tudják csípni. Az, hogy a film készítői félúton teljesen felhagynak a ház emeletei meghódításának gondolatával, most mellékes.
Remekmű!!! – ezt meg a könnyen lázba hozható filmkritikusok ordítják. Nem, nem, a Rajtaütés elég messze van attól, hogy így lehessen titulálni. A Hard-boiled, az egy akciófilm-remekmű. A Bullett in the Head, az egy akciófilm-remekmű. A Rajtaütés egy, korábbi klasszikusoktól elorozott alapötletet feldolgozó brutális filmecske, amely sajnos a végére saját dugájába dől.
[img id=403231 instance=1 align=left img]A Rajtaütés legnagyobb baja, hogy unalmas az akciójeleneteinek koreográfiája. És a film szinte kizárólag akciójelenetekből áll. A Rajtaütés valóban van annyira brutális, amennyire a PR-osai beígérték, az emberi test puska- és pisztolygolyók, valamint a mindenféle vágóeszközök hatására ezermód szakad meg reped, de a body-in-pieces fantáziáknak ezt az indonéz éllovasát Gareth Evans rendezőnek nem sikerül maradéktalanul izgalmassá tennie. Érdekes módon Evans korábbi harcművészeti filmje, a méltatlanul elfeledett Merantau sokkal feszültebb volt, mert ott a koreográfia is tetszetősebb. A pencak silat nevű indonéz harcművészeti stílust filmre lehet ám vinni tetszetősen is, ezt a Merantau pöpec mód bebizonyította (ráadásul úgy bizonyította be, hogy a Rajtaütéstől eltérően nem egy epilepsziás operatőr fényképezte). A Rajtaütés bunyóiban egy idő után ugyanazt a három-négy fogást ismételik tucatszám; az utolsó nagy, végtelen hosszúnak tűnő verekedés ebből a szempontból egyenesen irritáló. "Legyen már vége!" – ez jár az ember agyában.
Van helyette más
A Rajtaütés a végére ütések és rúgások összemosódó, a film képi világához hasonlóan szürke halmaza lesz. Ugyanezt a szituációt, mármint hogy egy esélytelen hősnek a csúcson trónoló macskajancsi grabancát kell elkapnia, korábban olyan zsenik, mint Chang Cheh (Have Sword Will Travel, 1967) vagy Bruce Lee (Haláljáték, 1977) ügyesebben vitték filmre.
Igazság szerint az, hogy a Rajtaütés mennyire fog egyeseknek tetszeni, az egyén (TE) elvárásain múlik. Akik a hollywoodi akciófilmek löttyedtségéhez vannak szokva, és csak a 12-es korhatár ölelő karjainak melegségét ismerik, azoknak a Rajtaütés felér majd egy, a szívbe fecskendezett adrenalin-lökettel. Akik viszont újítást és gyönyörű koreográfiát várnak el egy ázsiai akciófilmtől, csalódni fognak.
Kinek ajánljuk?
- A "pencak silat" mindkét hazai gyakorlójának.
- Azoknak, akik megcsömörlöttek a hollywoodi akciófilmektől.
- Azoknak, akik megcsömörlöttek a lakótelepi élettől.
Kinek nem?
- Elitkommandósoknak.
- Azoknak, akik azt hiszik, hogy Nicolas Cage a legnagyobb akciósztár.
- Azoknak, akik nem bírják a rángatózó kameramozgást.
6/10
