Ha tudnád, hogy melyik kocsmában rejtik el a városban forgó összes piszkos pénzt, te ellopnád? Remek színészek, feszült, téli hangulat és jelenre ránőtt múlt kísértetiessége jellemzi a Piszkos pénzt, az utolsó filmet, amiben James Gandolfini szerepel.
Kár, hogy nincs magyar megfelelője a crime movie-nak. Az erre használt gengszterfilm szerintem félrevezető, az más zsáner, noha hasonló, de a bűnfilmek alműfaja. Pedig a Piszkos pénz egy crime movie, vagyis bűnügyi film, karakterei fél lábbal az alvilágban támaszkodnak, drámaisága a hétköznapok elviselhetetlenségéből fakad, a középpontjában pedig egy vendéglátóhely kikényszerített pénzmosó tevékenysége áll.
Brooklynban ugyanis minden héten másik bárba ejtik le a feketegazdaságból a helyi maffiavezérnek szánandó különadót. Ejtő-kocsma Marv (James Gandolfini) bárja is, ahol a főhős, Bob (Tom Hardy) pultozik, átlagosnak tekinthető életét még ez az extra munkahelyi kockázat sem képes megingatni. Amikor azonban egy kukába dobott pitbullkölyök kapcsán találkozik Nadiával (Noomi Rapace), Bob elindul egy számára is új irányba. Kérdés, hogy a megváltozott körülmények között is képes lesz-e irányítani.
A főszereplő nincs könnyű helyzetben, ugyanis munkahelye Marv unokatesó nevén van ugyan, ő azonban már csak üzelemtető, a tulajdonos a csecsen maffia helyi vezére. A történet folyamán egyre mélyebbre látunk a karakterek múltjába, ami azonban amerikai fillmhez képest szokatlanul párbeszédeken keresztül tárul elénk. A furcsa elbeszélési mód hátterében egy flamand rendező, Michaël R. Roskam áll, aki három éve első filmjével, a Bikanyakkal vált világszerte ismerté. A belga drámát Oscarra is jelölték a legjobb idegennyelvűek kategóriájában, ez és a Taxisofőrt idéző főhősének (akit az a Matthias Schoenaerts alakít, aki a negyedik legfontosabb karaktert játssza most) lelki tusája elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a direktor előtt megnyíljanak Hollywood ajtajai.
„az akció, az erőszak, a katarzis jelen van, de csak halványan, szavak mögé rejtve”
A Piszkos pénz különleges bravúrt hajt végre: egyszerre dialógus-központú és szűkszavú, a ki nem mondott szavak filmje. A dicsőség elsősorban a színészeket illeti. A teljes gárda lenyűgöző játékot produkál, de a legnagyobb elismerés Tom Hardynak jár. Hangja, alacsony, de mégis vállas teste és nyugalmat árasztó tekintete rátelepszik a filmre, és remek hangulatot kölcsönöz a történetnek.
Számos pozitívuma ellenére számomra teljesen érthető, ha valakiben csalódást kelt a Piszkos pénz. Sok tekintetben merít az utóbbi évek nagy bűnfilm sikereiből, mint A titokzatos folyó, a Hideg nyomon vagy a Tolvajok városa. Ebben is megtaláljuk a személyes kapcsolatot, az eredeti történet írója ugyanis azonos: Dennis Lehane, aki forgatókönyvíróként itt próbálta ki magát először.
A múlt itt is feldolgozatlan, a származás itt is eltörölhetetlen. A felsoroltak filmekkel szemben azonban hiányzik az akció, az erőszak, a katarzis – látványa. Minden elem jelen van ugyanis, de csak halványan, szavak mögé rejtve. Pont ezért lehet sikeres a visszafogott drámaiságra vágyók körében a Piszkos pénz, és éppen itt fognak csalódni azok, akik akciófilmet feltételeznek a plakátból. Mert ez nem az, hanem bűnügyi film.
